Itt vagyok, bár nem nagyon hagyok nyomot.
Öltögetek, csinálok ezt azt, de valahogy nincs akkora lelkesedés bennem.
Fellángolások jönnek, elkezdem, abbahagyom.
Teljesen szét vagyok esve.
A Ti oldalaitokat nézegetem, de olyan sok macerával jár a reagálás, hogy inkább hagyom, a gépem, vagy a blog is megkergült,?
Az utóbbi időben annyi fájdalom ért fizikai, lelki, hogy szinte alig van kedvem bármihez.
A lelkieket, most kihagyom, inkább a testi. Kb . egy hónapja éjszaka a mosdóba mentem, nem volt teljesen besötétítve, tehát nem foghatom arra, hogy nem láttam. Megbotlottam a küszöbben és akkorát estem, de akkorát. Vérhígítót szedek, ezért minden ütés nem kék, szinte fekete. Na ilyen lett az oldalam, a bordám, a térdem, a tenyerem és a lábamon a két utolsó kisujjam. Akkorára dagadtak, nem bírtam napokig cipőt húzni.
Nagy volt az izgalom, mennyire jövök helyre, mert október 1.-n Erdélybe mentem néhány napra. Ez egy kis simogatás volt a lelkemnek, haza értem és az újabb bajok fogadtak.
Ennyit a kikapcsolódásról, a töltődésről.
Nem akartalak terhelni Benneteket, csak jelezni akartam, itt vagyok, majd helyre billenek a dolgok, és akkor szépeket is írok, képeket mutatok.
Köszönöm, hogy nálam jártál és végig olvastad a nyavajgásomat
Nagyon vigyázzál magadra, mielőbbi lelki-testi gyógyulást kívánok neked sok szeretettel !
VálaszTörlésMegint kezdi ez a nem is tudom milyen internet. Kedves Éva, köszönöm kedves szavaidat. Igyekszem én, de sajnos nem mindig rajtunk múlik, ezek a fránya bútorok, küszöbök, stb. néha önálló életre kelnek, akadályozzák az ember lányát. Hahahaha
TörlésNe gondold ,hogy egyedül vagy ezzel , hogy szét vagy esve... valószinű, hogy ez a nagy hőség is nyomot hagyott bennünk, most szeretnénk mindent megcsinálni, helyre hozni...Pláne ha lelki okok is vannak, még rosszabb...
VálaszTörlésmindenhol irányfények vannak, igy simán eljutok A-B-be, és pár másodperc után elalszik az irányfény...Jó, és szerintem sokat segit... persze hogy nem ezen hogy elestél...Mielőbbi gyógyulást kívánok...és vigyázz magadra...Szerencse hogy nagyobb bajod nem lett. Nem vigasz, de pár hét alatt több ismerősöm is elesett, van aki a fürdőbe, van aki az utcán...Én szerencsésebb voltam most csak megbotlottam, nem sok hiányzott, hogy az udvaron elvágódjak...
Anyóst tegnap vitték a sürgősségire, mert ugy gondolta, hogy feláll a kerekes székből, és elindul...Nem sikerült....Sokunknak ez az év nem a legjobb...Jobbulást és pihenést...a többi megvár
Kedves Vera, tudom, látom a környezetemben mennyi ember jár ugyanebben a cipőben. Engem ez a nagy meleg nagyon megviselt, a 3. emeleten 13 órától, este 49 óráig ide süt a nap, az ablakaim is mind a déli oldalra néznek, nappal félhomály, de az éjjel sem hozott könnyebbséget. Sajnálom, hogy Te is elestél, de sokszor semmi nem kell hozzá, és már meg is van a baj.Te is vigyázz magadra.
TörlésAz anyukám 94 éves, még ellátja magát, el is megy vásárolni is / nem engedi, hogy elmenjünk helyette, rollátorral közlekedik, de Ő szegény nagyon sokat elesik, és meg sem mondja, csak ha felfedezem, hogy már megit tele van kék zöld foltokkal. Hát sajnos öregszünk, nem olyanok vagyunk mint régen.
Bocs én csak megbotlottam, szerencsére nem estem el, de az anyósom megint, fejét "csak" horzsolta, de úgy néz ki mint akit agyon vertek...vérhígítót szed...
TörlésEz egy peches időszak, de nagyon. Az öregedést is tanulni kell, ami eddig flottul ment arra most már jobban kell figyelni. megértelek és nagyon sajnálom. Így nem csoda, hogy most nincs kedved semmihez.
VálaszTörlésAhogy látom, megint nem írja ki a nevemet. Igen, a környezetemben is sok baleset történt, de nem is csoda. Ez a kiszámíthatatlan idő, szinte mindenkit megvisel. Igazad van, az öregséget is tanulni kell, csak sokszor elfelejtjük, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy mondjuk 5-10 évvel ezelőtt, hogy pillanatok alatt megcsináltuk, amihez most sokkal több idő kell. De legalább mi megértük, mert sajnos nem mindenkinek adatik meg
VálaszTörlés