Tegnap este, egy megjegyzést találtam a legutolsó jelentkezésemnél..
Egyetlen szó volt csak, mégis nagyon jól esett. Beáta írta: "Hiányzol".
Igen, mostanában kevesebb időm van bármit is föltenni. Ennek az az oka többek között, hogy 3 évvel ezelőtt, amikor nyugdíjba mentem, azt hittem, már többet nem dolgozom aktívan.
Igaz, vigyáztam egy kisfiúra 2 éven keresztül, de most bár nagyon fájt érte a szívem, elköszöntem Tőlük.
A nyár elején kaptam egy felkérést, hogy egy Családi Napköziben nem vállalnám-e el az óvónői állást.
Belevágtam.
Nagyon furcsa volt ismét felvenni azt a ritmust, hogy minden reggel meghatározott időben kelni, nem egy , hanem több gyermekkel kell foglalkozni, nem akkor főzök, takarítok, stb., intézem az ügyeimet amikor én akarom.
Szóval ismét dolgozó nő lettem. Nem is gondoltam, hogy nehézséget okoz majd, de a 3 év kihagyás bizony megtette a hatását.
Szerencsére én is, a gyerekek is, és a kolléganőm is /akinek szeretném megköszönni, hogy olyan jól dolgozunk együtt / felvettük a ritmust, egyre jobban megismerjük, elfogadjuk egymást.
Készülni kell a másnapokra, havi terveket készíteni, stb., aki ismeri ezt tudja miről beszélek.
Kis egészségügyi problémám is volt, sajnos sokat fáj a derekam, kezelésekre is jártam. Meg tudjátok ,a családban is mindig történik valami.
Azért a varrótűm sem pihen.
Csináltam volna egy illatpárnát, de kicsit elszámítottam magam, most egy könyvjelző lesz belőle.
Tudjátok, mint amikor az egyszeri ács gerendát akart faragni, és a végén fogpiszkáló lett belőle.
A felvételeket este készítettem, ennél sokkal élénkebbek a színek.
A 4 évszakos SAL nyári képét is varrogatom, /elég nehéz részhez értem, a levelek zöldjeiben alig van eltérés
Tegnap este elkezdtem egy cicás képecskét varrni, ebből is könyvjelző lesz.
Olyan szép rozsdabarna színe van a cicának, de ez itt nem látszik sajnos.
