Lassan, de haladok

 

Szerencsére sikerül pótolni azokat a blogokat, amiket véletlenül eltüntettem.

Máig sem értem, hogy csináltam, de megtettem 😌😒

Köszönöm, hogy nálam jártál

Hát ezt jól megcsináltam

Egy újabb blogot szerettem volna felvenni a listámra, de valamit nagyon elrontottam, és az összes általam követett blog eltűnt. Most kezdhetem újból felrakni őket.

Egy darabig biztosan eltart, így nem tudok senkinek írni, de igyekszem rendbe tenni a dolgokat.

Egy kis kikapcsolódás

Már lassan  2 éve, hogy a kislányék, akire vigyáztam több mint 1 évig, Kecskemétre költöztek.
A kapcsolatunk nem szakadt meg, telefonon beszélünk egymással, amikor erre járnak megkeresnek, illetve a nyári szünetben is töltött nálam 1 hetet.
Most Ők hívtak meg magukhoz. Az elmúlt szombaton mentem, sokat beszélgettünk, meséltek a mindennapjaikról,  jól eltelt a délután és az este.
Másnap kirándulásra készültünk, Mohácsra mentünk a Busójárást megnézni.
Az idő is nekünk kedvezett, kellemes, napsütéses, se nem hideg, se nem meleg nap volt.
Szinte lehetetlen leírni amit ott láttunk.
A mohácsi emberek kedvesek voltak, azt láttam rajtuk nem kénszerből csinálják, Ők is élvezik, mókáznak, szívből csinálják.
Láttunk egész családokat, a fiúk és az apukák busó maszk mögé bújtak, míg a lányok a sokác népviseletben pompáztak.

Pajzánkodtak, szórakoztatták a vendégeket. Ha jól megnézitek ezt a képet, egy kis pikáns dolgot is felfedezhettek rajta 😄

Engem is lencsevégre kaptak egy fess busóval

Az egyiknek még a szívét is megdobogtattam. Egy olyan álarc volt rajtam, amilyet a sokác lányok viseltek, farsangi szemüveg és egy csipke van rátűzve, amivel eltakarják az arcukat.
Ebben pompáztam, mikor odalépett hozzám egy deli busó, az álarc alá kukkantott, a szívére tette a kezét / imitálta a szív dobogást / , és a fülembe súgta, Rád vártam.
Sajnos a kép még nem érkezett meg hozzám.
Rengeteg ember volt, több helyen mozdulni alig lehetett. Mi szerencsések voltunk, mert a gyülekező helyre mentünk , a Kóló térre, onnan vonultak a főtérre.
Mi mellettük sétáltunk, így mindent láttunk, a téren egy gombostűt nem lehetett elejteni, órákkal előtte ott várakoztak az emberek.

Volt ott minden, ami a turista csalogatáshoz kell, étel, ital, ajándéknak való.
Mi is vettünk egy kis busóálarcot, hűtőmágnest csináltak belőle, ötletes.
A Duna parton még megnéztük, amikor a koporsóba zárt telet beleengedték a kompról a folyóba, és lassan haza indultunk.
Azt már nem tudtuk megvárni, amikor a Fő téren este meggyújtották a hatalmas máglyát, elégették a koporsót, hisz nekem még haza  kellett utaznom Kecskemétről.
Nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb , és egy kiadós megfázással.
Olyan jó idő volt, hogy kibújtam a kabátomból, aminek most egy csúnya köhögés, fejfájás, orrfolyás, megfázás lett az eredménye, de megérte.

Köszönöm, hogy nálam jártál