2020. július 24., péntek

ez is, az is

Ahogy látom, elég régen jelentkeztem.
A karantén feloldása után ismét bejárok dolgozni, ahol most nagyon felgyorsult minden. Az elmaradt fejlesztéseket, képzéseket, előadásokat pótolnunk kell, nem mindent tudtunk online megcsinálni. Viszont hamarosan itt a projektzárás, és addigra minden vállalásnak / létszámnak meg kell lenni. Ezért nagyon pörgősek a napok.

Arra azért mindig szakítottam egy kis időt, hogy be be nézzek a blogjaitokba,  de hozzászólást nem tudtam írni, ezért Mindenkitől elnézést kérek, pótolom.

2 tervezett nyaralást is le kellett mondanom, de az évi szokásos barátnős látogatást most sem hagytam ki. A múlt héten Nógrád megyében voltam, nem messze Balassagyarmattól.
Az idő nem mindig volt kedvező, de a sok beszélgetésnek az ilyen pont megfelel.

Egy nap kirándulásra is lehetőségünk volt, Csesztvén jártunk a Madács Imre múzeumban. Itt élt Madách Imre mint ifjú házas. Van egy monda, hogy itt az egyik fűzfa alatt írta Az ember tragédiáját, de ez nem igaz, bár a nyárfa létezett. Sajnos annyira öreg volt, hogy magától kidőlt, már csak a maradékai láthatóak, de nem tartósítják, hagyják, hogy a természet elvégezze a dolgát.
Azért érezhető a vírus hatása, hisz rajtunk kívül / a barátnőm, a testvére és én /senki nem volt, úgy kellett telefonálni a polgármesteri hivatalba, hogy kinyissák a múzeumot.









Bent a múzeumban nem lehetett fényképezni, illetve jegyet kellett volna venni.

Megint eltelt egy év, és tegnap a szokásos táborban voltam, kézműveskedtünk, a gyerekek ismerkedtek a keresztszemezéssel.







Kicsit ez most más volt mint korábban, több kicsi gyerek volt, nekik mással készültem.  Temperába mártott fülpucolóval képet pöttyöztek, a flakonok kupakjából állatfigurákat ragasztottak, körberajzolták a tenyerüket, és hurkapálcára ragasztva virágot csináltak belőle.
Itt a középiskolás gyerekek segítettek a kicsiknek / a kötelező 50 órájukat töltik a táborban /, és a hímzésnél voltam. Sajnos mire észbe kaptam, már nem tudtam fotókat készíteni róluk.

Nem nagyon szoktam készleteket venni, inkább a saját ötleteimet, vagy másoknál látott dolgokat szoktam megvalósítani, de ez a poháralátét nagyon megtetszett.
Benne van a 4 minta, anyag, tű, fonalak, és az alétét, amibe bele kell ragasztani a hímzést.
2 már elkészült, most csinálom a harmadikat.


A következő tervem jövőre újfajta ovis tarisznya varrása, láttam egy nagyon aranyosat, kipróbálom, csinálok 2 mintapéldányt.


Ez nem az én munkám, csak mutatom, hogy ilyet szeretnék csinálni


Nagyon gyorsan szalad az idő.
Nem régen még azon izgultunk, lesz baba, vagy most sem sikerült, és most a 2 éves szülinapra készülünk, 31.-n lesz 2 éves az unokám.
Egy videót hoztam Nektek, anya cipőt próbált, a kisasszony manökenkedett



Köszönöm, hogy nálam jártál
 

2020. július 3., péntek

Amikor feltettem  az ovis tarisznyákról a képeket Éva írta, az Ő két fiú unokája is most búcsúzik az ovitól.
Gyorsan elkértem a fiúk ovis jelét, és küldtem Nekik egy kis meglepetést.
Szokás szerint a fotó megint mikor jutott az eszembe? Igen, akkor amikor már úton voltak.
Szerencsére Éva amikor megkapta, feltette a blogjára a fotót, onnan sikerült lementenem.



Remélem tetszik a fiúknak, és úgy örülnek neki, mint amilyen örömmel én készítettem.

köszönöm, hogy nálam jártál