Ezek mind a balesetem miatt várakoznak a befejezésre.
Eddig feküdtem, ülni sem tudtam és én fekve egyszerűen nem tudtam varrni.
Most már néhány napja szerencsére egy egy kis időre le tudok ülni a székre, olyankor hol az egyiket, hol a másikat veszem elő.
Ezt az asztalterítőnek való anyagot még Évi barátnőmtől kaptam. Karácsony előtt elkezdtem varrni, tudtam, hogy nem lesz addigra készen, de lesz még karácsony. Most megint pihen egy kis ideig.
A 4 hóemberből 2 már készen van, de nem vagyok teljesen elégedett vele. Hímezve nem tetszett a répa orr, süthető gyurmából készítettem. Az első próbálkozás túl nagyra sikerült, de ez amit felvarrtam még mindig nem tetszik.
Nem tudom eldönteni, hogy kicsit laposabb orrokat kellene csinálni, / kicsit olyan malacpofának tűnik / vagy a szemöldököt bontsam ki, mert nekem olyan szigorú lett az arcuk, szemöldök nélkül cukibb volt.
Ezekhez a kis hóemberekhez kerestem kockás anyagot, sokan a segítségemre siettek.
Az egyik hölgy különösen kedves a szívemnek, hisz az Édesanyjával együtt gyerekeskedtünk.
Köszönetem jeléül egy levendulapárnába kezdtem bele, idáig jutottam.
Ez is egy köszönő ajándék lesz. A szomszédasszonyom ápolónő és minden nap átjön beadni a vérhígító injekciót, amit a fekvés miatt kapok, nehogy trombózisos legyen a lábam. Zsebkendő tartó lesz.
Ezt már azóta csinálom, mióta tudok egy kicsit ülni.
Természetesen ez sem megy egyszerűen, mert amelyik anyaggal bélelni és paszpolozni szerettem volna, abból nincs elég. Mintásból lenne, de az meg nem illik ehhez a mintához, de lehet keresek egy színben harmonizáló anyagot, bár nem tudom mivel lenne szép. Az tetszene, amiből csak egy kis darab van itthon.Ennek is várni kell addig, amíg el tudok menni a boltba anyagot venni.
Nagyon nem szeretem ezt az állapotot, már unom a fekvést, sétálni szeretnék, friss levegőre vágyom, egy kis francia kilépőm van, ott ácsorogni nem az igazi.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
