Lassan, lassan elkészülnek a karácsonyi vállalások, ajándékok.
Nagyon szorít már az idő, még szerencse, hogy az egyik csak 27-re kell.
A vejem kapja az asztali tolltartót, a másikat már mutattam, az a fiamé lesz.
Katalin kérte ezt a sok zsepitartót, a könyvjelzőt. Hozzá repültek a már korábban mutatott piros és kék könyvjelzők, összesen 15 db, és mindegyik ugyan azzal a mintával. Már csukott szemmel is meg tudtam volna csinálni.
Nagyon szeretek varrni, de ez a sok egyformaság........, minden elismerésem azoké, aki szalag mellett dolgoznak.
Azért a zsepitartóknak nincs még vége, de szerencsére azok már változatosak voltak.
Az utóbbi 1 1/2 hónapban rengeteg kellemetlenség ért. Biztosan ismeritek azt a humoros dalt, hogy "Peches ember ne menjen a jégre....", na ez voltam én........és akkor történt valami.
Csengetett a postás és ezt hozta:
Verától kaptam. A napokban azt olvastam Nála, az idén 1 angyalkát csinált, el sem merem hinni, hogy az enyém.
Nagyon szépen köszönöm kedves Vera.
Köszönöm, hogy nálam jártál.