Düh

A ritka pillanatok egyike, amikor előveszem a varrógépet.

Egészen jól ment minden, jó kedvvel varrtam, majd jött a fekete leves.

Az egyik mobiltokot elszabtam, pedig bőven volt anyag, a hímzésnél is.

El is ment az egésztől a kedvem, összepakolok.

A legrosszabb az egészben, hogy ajándékba vinném.

Apróságok

Mégis csak elkészítettem néhányat a megtalált apró minták közül.
Sajnos utólag jöttem rá, szebbek lettek volna, ha mindegyik kap egy kis farkasfog, vagy csipke díszítést.
De tanultam belőle, csak akkor kezdj hozzá, ha a kedv is meg van.

Igaz, már karácsony elmúlt, a rénszarvasok ideje lejárt, de most került elő a doboz mélyéről.
Mennyivel mutatósabbak a farkasfoggal.
Sebaj, lapul még néhány könyvjelzőnek való a doboz alján, hamarosan rájuk is sor kerül.
Na ,meg befejezem a húsvéti tojásokat is, a hímzéseket már ráraktam, csak a megfelelő anyag, illetve szalag hiányzik.

A hétvégén az oviban ahol most éppen dolgozom alapítványi bál lesz, tombolának készítettem, végre a repesztés is sikerült 😊

Köszönöm, hogy nálam jártál

Válság

Azt hittem, engem soha ne ér el az alkotói válság.

Készülődnék húsvétra, már jó néhány tojás mintáját ki is varrtam, ma elkezdtem az összeállítást is.
Odáig jutottam, hogy a hímzéseket rátettem a tojásokra,  már csak az anyagok, szalagok kiválasztása, felrakása várat magára. De...... nem nagyon van kedvem hozzá.
Húsvéti vásárra invitáltak, arra kellene készülni, ötleteim még lennének is, meg találtam néhány kisebb kivarrt munkát / könyvjelzőnek megfelelőek / is, de valahogy nincs meg az ihlet.
Az igazat megvallva, mostanában nem találok olyat, amire azt mondanám woaaaaaaaaaa, ez kell, ezt akarom kivarrni.
Az előbb olvastam Beánál, hogy egy régebbi elkezdett hímzést vett elő, és hogy a félbehagyott munkák kivarrása egy idő után örömöt okoznak. Nekem is van néhány félretett hímzésem, de azok sem hoznak lázba.
Remélem  tart sokáig ez az állapot.

 

Köszönöm, hogy nálam jártál.

Időhiány? Érdektelenség?

Mindig szívesen nézegetem azokat a blogokat, amelyek a kedvenceim.

Sajnos szomorúan tapasztalom, már nincs olyan nagy élet, mint régebben volt.

Kevesebbek a kommentek, a dicséretek, buzdítások.

Nem azt mondom, hogy én mindig mindenre reagálok, de szomorú látni, hogy egyre inkább fogy a lelkesedés.

Mi lehet ennek az oka? Időhiány, érdektelenség?

Az, hogy új követőid legyenek, már ritka mint a fehér holló, inkább azt tapasztalom, csökken a követők száma.

Ti is így látjátok?

Köszönöm, hogy nálam jártál