Kényszer pihenő

 

 

 

Néhány napig nem jutottam a varráshoz, már kezdtek kiütközni rajtam az elvonási tünetek.

A múlt héten időpontot kértem a körzeti orvoshoz, mert hiába kúráltam magam, nem múlt a köhögés. Az időpont előtti estén olyan heves szívdobogás jött rám, úgy éreztem kiugrik a szívem a helyéről, és hallottam a saját szívverésemet. Néhány napja már többször volt ilyen, de elmúlt, most nem.

Több alkalommal csinált már ilyet, de amikor EKG-t csináltak, nem találtak semmit.

Na , most nem így történt.A körzeti orvostól mentő vitt a kórházba, tegnap engedtek haza.

Egy kicsit megijedtem, most kaptam gyógyszereket, meg ajánlották, hogy vegyek vissza egy kicsit a tempóból.

A gyerekeim is megijedtek, de legjobban Édesanyámat sajnáltam, rögtön pánikba esett, hisz 3 éve vesztettük el a testvéremet.

Most újult erővel kezdek a húsvéti képeslapok, tojások varrásához.

Nagyon úgy néz ki, ebben az évben nem kérnek az ovik tarisznyát, drágának találják, inkább megveszik a gyári tucat árút. Valahol őket is megértem, de azért nem örülök neki.

Köszönöm, hogy nálam jártál.

Már megint

 Megint kínlódik a blog, vagy névtelennek tüntet fel, vagy nem jelenik meg a másik blogon a hozzászólásom.

Hosszú idő

......... után jelentkezem ismét.

Valahogy nem volt kedvem öltögetni, nézelődni,  nem jött az aha élmény, hogy ezt kellene  kivarrni.

A másik ok, egy kicsit, néhány napot kikapcsolódtam, a barátnőméknél voltam.

Elmentünk a Zeneházába, egy olyan kiállítást néztünk meg, ami a fiatalságomat hozta vissza. Óriási posztereken azoknak az előadóknak a neve, arca, aki még akkor voltak szintén fiatalok, mikor én is, akiknek a zenéjére sokat táncoltunk. Jó volt belehallgatni az ismert számokba. 

Nem csak zene volt, olyan régi tárgyak, annak a kornak megfelelő szoba berendezve, ami a 60-s, 70-s évek divatja volt. Nagyon érdekes volt látni mennyit változott minden.

 

Néhány képet ragadtam csak ki a sok közül, amiket csináltam.

Másnap a Budai Várban jártunk Vaszary János kiállítását néztük meg, és találkoztunk egy másik barátnőnkkel is. Ők még mind a ketten a főiskoláról barátok, nem szakadt meg az az erős kötelék, ami a kollégiumi szobában kialakult közöttünk, heten voltunk, sajnos ketten már nincsenek közöttünk.

Hát a sorrendet megcseréltem, nem éppen a szöveghez passzolnak a képek, de sebaj.

Nálunk egy szem hó sem esett ezen a télen. Szerencsére a néhány napos fagyos időt kihasználva, hóágyú segítségével a szánkódombon megidézték a telet a gyerekek és felnőttek legnagyobb örömére. 

Az unokám és a lányom önfeledten szánkóztak.

 A hét végén színházban voltam itt Szolnokon a Szigligeti Színházban, évek óta van bérletem és most március 1.-n végre ismét elkezdődtek az előadások. A  másik barátnőm jött el hozzám, együtt töltöttük a hétvégét.

A színházban az Egy lócsiszár virágvasárnapja c. darabot láttuk, mélyen megérintett.

 A múlt héten beteg lett az unokám, ilyenkor én szoktam rá vigyázni, szerencsére nagyon szeret velem lenni, nálam aludni.Ma már ment oviba, de sajnos most engem kapott el a megfázás. Nem annyira súlyos, inkább köhögök, de jól esik kicsit lustálkodni, ma csak pihengetek, olvasok, megpróbálok mintákat keresni, fonalat válogatni, csak kellen húsvétra valamit csinálni.

Köszönöm, hogy nálam jártál.