Tegnap írtam, hogy elköltöztek a lányomék. A karácsonyt még együtt töltöttük, de 26-án már el is pakoltak.
Ma meglátogattam Őket az új otthonukban.
Sajnos képeket nem tudok mutatni, pedig vittem fényképezőgépet, de a nagy izgalomban elfelejtettünk fényképezni.
Nagyon jól éreztük magunkat, ott voltak a párja gyerekei is és hatalmas társasjátékozás alakult ki. Ezért maradt el a fotózás.
Nagyokat nevettünk, a városnézés alkalmával a viccelődés sem maradt el. Leánykám, aki nagyon szeret olvasni, említette, milyen szép a könyvtár. És itt indult a heccelés. Pl. szép ez a ház, de nem olyan szép mint a könyvtár, azt hallottuk, nagyon szép a könyvtár. Így folytatódott egy darabig különböző variációkban. Leírva nem hangzik olyan jól,de abban a szituációban nagyon mulatságos volt.
Ismeritek, mint amikor már senki nem tudja min nevetünk, csak egymásra nézünk, vagy valaki felmutatja az ujját és már mindenki hahotázik.
Végül is jól telt a délután, jó volt látni hova kerültek,nekem nagyon tetszett a város is .
Ez a kép nem ott készült,csak szerettem volna Nektek megmutatni Őket.
Milyen jólesik rájuk nézni! Olyan szépek!
VálaszTörlésSugárzik az arcuk az örömtől! Látszik, hogy összetartoznak!:)
Puszillaj!