Nem is száguldoztam

Azt hiszem a kerékpárom egy időre elmegy pihenni. 

Ma délután jöttem haza kerékpárral, velem szemben egy férfi szintén kerékpárral. Míg én előre néztem, úgy ahogy illik, Ő elmélyülten féloldalra fordulva figyelt valamit, közben vészesen jött át az én oldalamra. 

Hangosan kiabáltam Neki, félre húzódtam, már a füvön voltam, megállni sem volt időm, amikor oldalról teljes sebességgel belém rohant.

Mit mondjak, a gyalogbéka semmi volt hozzám képest, ahogy kiterültem. Jól összetörtem magam.

 A bal kezemen 2 ujjam most egy kissé duci,nehéz mozgatni, a jobb alsó karomon néhány helyen hiányzik a bőr, és a jobb bokám dagad, sántikálok, a ruhám sáros lett.

 Az "úr " akit nem neveznék így, felállt, megnézte a kerékpárját, hogy lett -e valami baja, majd felült és elhajtott. Annyit nem mondott, bakk, ott hagyott kinyúlva. 

Egy másik Úr segített felszedni a roncsaimat. Aminek nagyon örültem, hogy bár a szemüvegem is elrepült, de nem lett semmi baja, hisz akkor most nem tudnék ide sem írni.

Látni kellett volna mi volt körülöttem. A szatyrom kiborult / benne pizsama, most adta az Anyukám, az uborkák az edényből szerte széjjel- de összeszedtem őket, itthon megmostam és ehető  stb./
Lehet, hogy ilyennel kellett volna közlekednem?

Köszönöm, hogy benéztél hozzám