Elmúlt egy év........

Énekelte egykoron Koncz Zsuzsa, és ez így van most is.
 Nagyon sok minden volt benne, fájdalmas, és szép egyaránt.

A legnagyobb fájdalom Édesapám elvesztése, az első nélküle eltöltött karácsony. A szép dolgok mellett mindig ott volt egy felhő is.

Nagyon elfáradtam az év végére.

Sok sok intézni való volt, amiben Édesanyámnak nagy szüksége volt rám és van még mindig / szerencsére.

A családra is igyekeztem sok időt szentelni, barátokra...., kikapcsolódásra, töltődésre

Örömteli találkozásban is volt részem, hisz 4 év után végre sikerült személyesen is találkoznom Évivel és a férjével. 

Köszönöm Nektek azt, hogy a barátotok lehetek, nagyon szép napokat töltöttünk együtt.

Teljesült / részben / egy vágyam is, ami hobbynak indult kicsit komolyabbra fordult.

Többen is megtiszteltek azzal, hogy szeretteik ajándékát velem készítették el.

Nagyon sokat dolgoztam, levontam azonban egy tanulságot, időben el kell kezdeni,hogy végig örömmel tudjam csinálni.

Ez a kapkodás rányomta a bélyegét az otthoni készülődésemre is, nem úgy sikerült az ünnep, a ráhangolódás, ahogy én szeretettem volna, bár ennek rajtunk kívül álló oka is volt.

Amikor mindennel elkészültem, azt írtam Ildikónak, néhány napig biztosan nem veszek tűt a kezembe.

Igen ám, de elutaztam néhány napra a barátnőmékhez, Náluk töltöttem a Szilvesztert is, Neki készítettem a hajkefét / a tükröt már korábban megkapta /, és egy régi tükrét is felújítottuk egy kicsit.

A határidőnaplóm borítóját is szeretném egy kicsit egyedivé tenni, a hímzés már elkészült, csak össze kell állítani.

Most jó......, sokat olvasok/ amit az utóbbi időben nem nagyon tudtam megtenni, pihenek, olyat varrok, amilyet én szeretnék, elővettem a tavalyi évben elkezdett SAL hónapok hímzést, szóval most töltődöm.

Remélem a 2016-os év könnyebb lesz, reménykedve nézek elébe.

Köszönöm, hogy nálam jártál