Frissek, ropogósak

Már egy éve, hogy Édesanyám egyedül maradt. Nagyon sok időt töltünk együtt, de mivel külön lakásban élünk, nem vagyok mindig Vele.

Kedves szomszédok - főleg a férfimunkában - segítenek Neki olykor, olykor.

Milyenek vagyunk mi emberek? A segítséget csak úgy elfogadni minden ellenszolgáltatás nélkül nem könnyű.

Köszönet képen készült ez a doboz.

Hála a gyűjtögető életmódomnak, a szekrényben lapult elfeledve ez a fém doboz, már nem is emlékszem mi volt benne.

Most új ruhát kapott. Elég sokáig válogattam a mintákat, nem voltam elégedett egyikkel sem, kettőt el is kezdtem, de úgy maradtak félkész állapotban. 

Majd lesz velük valami, egyszer csak jön egy ihlet, és akkor készül valami.

A méterárú boltban láttam meg ezt az anyagot, nagyon megtetszett, több színben is volt, mindegyikből vettem, mert ugye még nincs elég anyag a szekrényben :) 

Nehéz úgy összeválogatni a színeket, amikor semmit nem tudok arról a személyről, akinek készül az ajándék, szerencsére a megrendelő kiválasztotta milyet szeretne, bár nem volt könnyű, mert a fénykép nem adja vissza rendesen a színeket, de a végén csak összejött.

Nagy gondban voltam, mert gyorsan kellett, és karkötő alapom  csak ezüst színben volt itthon, a kívánság azonban a bronzos volt.

Találtam 3 pici karkötőhöz felhasználható medált meggondolom, hogy még egyszer ilyen apróra dolgozzak, megszenvedtem vele , de a 3 kevés lett volna, arra pedig, hogy rendeljek még hozzá, már nem volt idő.

Szerencsére a gyöngyös boltban / egyre több mindent kapok Náluk /, a sok kiegészítő között találtuk meg  a megoldást , 2 kis virág került még bele.

Szerintem nagyon feldobta, még talán jobb is, mintha csak hímzett medálokból állna.