Az elválás mindig fáj.
Mindegy milyen a kapcsolat, szerelem, barátság, felnőtt - gyerek, hiányérzést hagy maga után.
Lezárult egy szakasz az életemben.
Tavaly október elején találkoztam Dórival és az Édesanyjával, segítségre volt szükségük, "pót-nagyit " kerestek.
Sok szép közös óra, élmény , kézműveskedés, tanulás, és még sorolhatnám mi minden történt ez alatt az egy év alatt.
De változás történt, elköltöztek Szolnokról, máshol, más városban kezdenek új életet.
A költözést sok sok beszélgetés, összebújás előzte meg, hisz a felnőttnek is fel kell dolgozni a változást, de egy gyermek egészen másképpen éli meg.
Az utolsó 3 napot együtt töltöttük, nálam aludt, hogy Anya nyugodtan tudjon csomagolni, pakolni.
Igyekeztem emlékezetessé tenni ezt a három napot, sütöttünk, varrtunk, társasjátékokkal játszottunk, színházban voltunk.
Ma délután aztán eljött a búcsú ideje.
De nem szakad meg a kapcsolatunk, megbeszéltük, hogy az iskolai szünetekben néhány napot együtt töltünk, ellátogatok én is Hozzájuk.
Legyél nagyon boldog Dóri az új helyen.
Ha ilyen mély volt az együttlét, biztosan nyomot hagy az életében, jövőjében. Soha nem felejt el.
VálaszTörlésReménykedem benne :)
Törlés