Nem tudom ki hogy van vele, de engem ahogy telik fölöttem az idő,egyre jobban megvisel az óra átállítás, attól függetlenül, hogy nem vagyok egy jó alvó.
Ma délelőtt a kiscsoportban helyettesítettem, nagy álmosan, morcosan ültek a gyerekek. Nosza előkaptam néhány bábot és megpróbáltam felvidítani őket a következő verssel:

Horváth Imre: Napkezdet

- Hová sietsz,

kiscsibe?

- Megyek 

csibe bölcsibe.

- Hová tipegsz

kisliba?

- Hát a

liba-oviba.

- Te kiskakas

hová mégy?

- Hangversenyre

sietnék.

Így kezdődik 

meg a nap.

Aki lusta,

lemarad.