Szarvas Mici feldobott nekem egy labdát, " Mi a gyermekkorom kedvenc étele?" Több helyen olvastam már és sokat gondolkodtam rajta, mi is az, amit nagyon szerettem, de nem nagyon jutott az eszembe semmi.
Azt tudom, ha az öcsémet megkérdezte Édesanyánk mi legyen az ebéd, tízből tízszer azt mondta" császármorzsa meggybefőttel". Hát nekem ilyen nem volt. Emlékeim szerint majdnem minden evő voltam. Azért majdnem, mert pl a sóska, spenót sárgarépa főzelék meg sem állhatott a tányéromon, látni sem bírtam.
Amikor megkaptam Mici kérdését felhívtam Édesanyámat, de Ő sem emlékezett semmi kirívó dologra. És akkor törni kezdtem a fejem. Hoppá! Hát a tojásos galuska, na az akár minden nap jöhetett. Volt olyan hetem amikor még csak tanulgattam mit is kell csinálni egy óvónéninek- és nyári szünetben otthon voltam- hogy a szomszédok ha csak meghallották, hogy már megint tojásos galuskát csináltam, mérgezést kaptak tőle.
Amikor Édesanyám tésztát gyúrt, számítania kellet rá, én körbecsipkedem a nyers tésztát. Erről jut eszembe, a frissen kifőtt csupasz tésztát nagyon szerettem, mindig kunyeráltam egy kis "csupilit".
Az én időmben nem volt mindennap édesség, voltak kedvenceim, amit ha kaptam, hááááát az mennyei volt.
Édesapám amikor Budapesten járt, olyankor mindig kaptunk egy - egy tábla Tibi csokit. Az öcsém kéket, én pirosat - ma is a a keserű csoki a kedvencem. Általában éjjel ért haza, amikor már túl voltunk a fogmosáson, elvileg aludtunk, de engem nem hagyott békén a csoki ígérete. Mindig megfogadtam, nem eszem meg csak reggel, de én nem tudom milyen manók jártak felénk, reggelre mindig csak a hűlt helyét találtam a csokinak.
Azután ott voltak a nagymamáknál a búcsúk, amik nem múlhattak el vattacukor, illetve törökméz , vagy habcsók nélkül.
Ha ezt olvassátok, azt hihetitek, nálunk édességből állt a világ, de ezek csak ritkán adódtak.
Viszont volt egy étel, amire felnőtt koromig kellett várnom és ez a sztrapacska. Egy olyan házban laktunk, ahol az udvarban többen család is lakott. A szomszéd néni sokszor megkínált süteményekből, mikor éppen mi volt, de valahogy a sztrapacska mindig kimaradt, pedig én nagyon szerettem volna megkóstolni, de kérni szégyelltem. Szóval nagy lettem és CSINÁLTAM, azóta is az egyik kedvencem.
Kinek is adjam tovább a kérdést?
Huligánlány Cili textiles
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése