Van nekem egy zöld könyvem, amibe 40 év vers gyűjtése van.
 Ebből szeretnék most kettőt megosztani Veletek.
Nagyon szerették a gyermekek, de én is szívesen mondogattam mind a kettőt.

Pákolitz István : A törpe meg a körte

Egyszer volt hol nem volt,
volt egyszer egy törpe;
gondolt egyet, s elindult
a Föld körül körbe.

Ahogy ment,mendegélt,
elfáradt a törpe
s egy vadkörtefa alatt
lepihent a földre.

Tűnődött a törpe:
Hogy lehet ez? Ekkora fán
ilyen pici körte!

Amíg ezen törte
csöpp fejét a törpe,
elaludt és azt álmodta,dinnye terem a körtefán
és nem pici körte

Amíg aludt a törpe
szél támadt s a vadkörtefát
csúnyán megpörölte
gallyát tépte-törte

s egy pici vadkörte
épp az orrahegyére pottyant:
felébredt a törpe
és akkorát nevetett, hogy
könnyét is törölte

Ha dinnye lett volna
és nem pici körte,
nem nevetett volna
ilyen jót a törpe


A másik vers Tordai Jolán verse : Mézeskörte 

Lepottyant  egy mézeskörte
a kertbe,
arra ment egy pici hangya,
meglelte.
Megkóstolta, megízlelte
elszaladt;
testvéreit hívta gyorsan:
siessetek azonnyomban,
mézeskörtét találtam a
fa alatt.


Nosza rajta, siettek a
kishangyák
örültek a jó falatnak;
elhordták.
Nem ették meg falánk módra
izibe:
rövid nyárra hosszú tél jön
gondoltak ők erre rögtön
és a körtét mind elrakták
télire