Ma amikor az ebédet készítettem, eszembe jutott egy régi történet.
Csingiz kb. 3 éves lehetett, amikor egyik alkalommal - a sok közül, hisz gyakran alszik nálam -, amikor itt aludt, ebédet főztem, Ő is ott serte-pertélt a konyhában.
Nagyon szívesen " kuktáskodott " , Ő kavarta ki - kis segítséggel - a krumplipürét, ki - be pakolt a konyhaszekrényből - megbeszéltük mit lehet elővenni -.
Előttem egy kötény volt, amikor rám nézett és azt kérdezte: "Éva mi ez?"
/ Én nem mama, vagy nagyi vagyok, hanem hangulattól, vagy a kéréstől függően Éva, Évácska, mostanában Évus. /
A kötényem , válaszoltam. Egy ideig csak nézett, majd azt mondta : " Az én anyukám olyan ügyes, hogy kötény nélkül is tud főzni!"
Mit lehet erre mondani? Természetesen jól megpuszilgattam és elismertem, hogy az Ő anyukája valóban nagyon ügyes.