Biztosan találkozott már mindenki olyan gyermekkel, akire azt mondta, „olyan, mint akinek sajtkukac bújt a popsijába”.

A hétköznapokban egyre elterjedtebb, hogy az ilyen gyermekekre azt mondjuk, „ hiperaktív”. Ez egy angol szóból ered, ami „ figyelemhiány túlmozgékonysággal zavar” kifejezésből származik. Vigyázzunk azonban, nehogy a kisgyermek természetes mozgékonyságát – mindenhová bemászik, mindent megfog, mindent lehúz, stb. hiperaktivitásnak „ diagnosztizáljuk”.

Egyetlen tulajdonságból nem lehet arra következtetni, hogy a gyermek hiperaktív.

Mik is a tünetek?

1.IMPULZIVITÁS: a gyermek mindenre túl gyorsan és indulatosan reagál

2.TÚLZOTT AKTIVITÁS: életkorához viszonyítva túlságosan mozgékony

3. FIGYELMETLENSÉG: Számos helyzetben nem tud kellőképpen koncentrálni

Csak abban az esetben lehet pszichiátriai zavarról, betegségről beszélni, ha mind a 3 tünet jellemző a gyermekre. Sőt! Ha csak bizonyos helyzetekben fordul elő, pl. az óvodában kezelhetetlen,de otthon nincs vele gond, vagy fordítva, akkor  nem lehet hiperaktivitásról beszélni.

 Bár ez a szakemberek véleménye, az én tapasztalatom mást mutat. Az a kisgyermek, akivel otthon nincs semmi gond, egészen más helyzetben van, mint egy közösségben. Otthon nem kell elviselni még legalább 20-25 gyermek zaját, nem kell megosztozni a játékokon, legfeljebb a testvérrel, természetes, hogy otthon máshogy viselkedik.

Meg kell vizsgálni a külső környezetet -  mondja a szakember, ami miatt a gyermek így akarja felhívni magára a figyelmet. Ha viszont minden helyzetben hasonlóak a problémák, akkor már szakember segítségét kell igénybe venni.

A szülőnek óriási szerepe van a gyermek gyógyulásában, az ő közreműködése nélkül nem is lehetséges.

A mai ismeretek alapján a hiperaktivitás kialakulása nem előzhető meg! Nem a helytelen nevelési szokások váltják ki, legfeljebb felerősítik.

Különösen a beiskolázási időszakban nagyon sok figyelmet, odafigyelést igényelnek. Egyik legfontosabb dolog amire oda kell figyelni, az a következetesség. Rövid feladatokkal  kössük le  a gyermek a figyelmét és mindig dicsérjük meg, kapjon pozitív visszajelzést.

A tanító nénivel beszéljünk a problémáról, ha lehet üljön az első padban, hogy „ szem előtt „ legyen.
Dr.Vekerdy Tamás egy cikkében olvastam, hogy a fiúk 80% százalékát adják azoknak a gyermekeknek, aki a figyelemzavar és a hiperaktivitás tüneteitől szenvednek.

Dr.Vekerdy Tamás egy régebbi cikkében ajánlott 2 könyvet is, amit szeretnék megosztani: Dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyerek és a nemrég elhunyt Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek a gyermekkorban c. könyvét, melyben hosszabb fejezet szentel a hiperaktivitásnak.