Mi aztán nem mondhatjuk, hogy nálunk nem zajlik az élet.
Az elmúlt héten beteg volt Csingiz, nem is kicsit. Pocak fájás, magas és makacs láz, még az ügyeletet is megjártuk. Amikor már örülhettünk volna, beteg lett a lányom.Segíteni akartam és átvittem Csingizt, hogy aludjon nálam, majd én reggel elviszem az iskolába. Éjjel alig aludtam valamit, mindenféle szörnyekkel harcoltam, pedig nem is ettem degeszre magam. Hajnalba jött az sms- "Szülés van". Az én lánykám - aki dúla -csomagolt és mentek Pestre szülni. Na a baba megtréfált bennünket, mert úgy gondolta, még ücsörög odabent a jó meleg, pihe-puha pocakkuckóban.
Amikor Manót elvittem az iskolába, gyorsan haza mentem,  elvégeztem a  a háztartás  apró gyönyöreit, és elindultam. Két könyvtárba vittem vissza a könyveket, a fiamnak feladtam a lottót, majd irány az óvoda. Ledolgoztam a munkaidőt és mentünk Csingizzel haza, akit időközben odahozott Édesanyám az iskolából.
Sokan megkérdezik tőlem :"és mit fogsz csinálni, ha nyugdíjas leszel? Nem unatkozol majd?"
Ezek után van még olyan, akiben megfordul ez a kérdés?
Szóval, kinek a véleménye az, hogy mi egy nyugodt, unalmas család vagyunk?