Üzenet + ihlet

 Kedves Vera!

Úgy döntöttem, itt szólok hozzá a bejegyzéseidhez, mert most már név nélkül sem tudok az oldaladra írni.

Nagyon szépek a természet fotóid. Én is nagyon örültem a tegnapi esőnek, bár kertem nincs, de minden növényen látszik, nagyon szomjasak. Ami meglepő volt a számomra, októberben égzengés, villámlás...... nem is emlékszem láttam/hallottam ilyet valaha is.

Hiányolom mostanában a kézimunka fotóidat.

Ma megszállt az ihlet és elővettem a varrógépet, ami nálam nagy szó.

Elég régóta gyűlt már a megvarrandók kupaca, ma egész kicsi lett, nagyon büszke vagyok magamra. Többek között néhány párnahuzatot kellett kisebbre venni, a régi párnákat kiselejteztem, az újak meg lötyögtek a huzatban.

Közben érdekes dolgokra is bukkantam , betettem a családi messenger csoportba, hátha ismerős valakinek, , megvarrta m őket, mire kész lettem velük mindegyik gazdára talált.

A  menyem elvesztette a zsepitartóját, azt is készítettem , de ezt kísérletnek is szántam, mert ezt könnyebb megvarrni / legalább is nekem /, mint azokat, amiket hímzéssel készítettem. Most ezt a fajtát fogom kipróbálni, csak nem mintás anyagból, hanem hímzéssel,remélem az is mutatós lesz.

Tudom másoknak ez nem annyira ördöngősség, de az én tudományomhoz ez már nagy eredmény.

Közben készülgetnek a karácsonyi dolgok is, most éppen egy borkötényt fejeztem be, még szeretnék egy szilveszterit is csinálni, csak eddig nem találtam olyan waaá mintát, olyan igen ez az, ezt ki kell varrnom.

Milyen sokat jelent a kontúrozás. Az eredeti mintán nem volt, de valahogy nem nyerte meg a tetszésemet, így sokkal jobb.

Köszönöm, hogy nálam jártál.

Csak tudok néhány dolgot mutatni.

 Ha lassan is, de öltögeteket.

Egy kis nyár idéző, már csak be kell varrni 2-3 levendula zsák száját és kész vannak.

Ilyen zsákokat még nem csináltam. Nem nagy valami, de nekem nem olyan egyszerű. Nem nagyon látszik, de a szalagok nagyon szép csipkébe vannak befűzve.

Elkezdtem a karácsonyi készülődést, ilyen hamar még soha nem fogtam hozzá.

Shannon Christine mintáiba teljesen beleszerettem, ez egy sorozat része. Pardon, csak a csészék.

Tegnap itt volt az unokám, a zöld csészére már le is csapott.

Van néhány tervem karácsonyra, remélem most lesz időm megcsinálni őket. Pillanatnyilag egy borkötényen dolgozom, Mikulás lesz rajta. A férfiak ajándékát is fel kell dobni valamivel.

Jázmin imádja a cicákat. Az iskolai könyvekbe is cicás könyvjelzőket választott, az első már elkészült.

 

Köszönöm, hogy nálam jártál.

Itt vagyok

 Itt vagyok, bár nem nagyon hagyok nyomot.

Öltögetek, csinálok ezt azt, de valahogy nincs akkora lelkesedés bennem.

Fellángolások jönnek, elkezdem, abbahagyom.

Teljesen szét vagyok esve.

A Ti oldalaitokat nézegetem, de olyan sok macerával jár a reagálás, hogy inkább hagyom, a gépem, vagy a blog is megkergült,?

Az utóbbi időben annyi fájdalom ért fizikai, lelki, hogy szinte alig van kedvem bármihez.

A lelkieket, most kihagyom, inkább a testi. Kb . egy hónapja éjszaka a mosdóba mentem, nem volt teljesen besötétítve, tehát nem foghatom arra, hogy nem láttam. Megbotlottam a küszöbben és akkorát estem, de akkorát. Vérhígítót szedek, ezért minden ütés nem kék, szinte fekete. Na ilyen lett az oldalam, a bordám, a térdem, a tenyerem és a lábamon a két utolsó kisujjam. Akkorára dagadtak, nem bírtam napokig cipőt húzni.

Nagy volt az izgalom, mennyire jövök helyre, mert október 1.-n Erdélybe mentem néhány napra. Ez egy kis simogatás volt a lelkemnek, haza értem és az újabb bajok fogadtak.

Ennyit a kikapcsolódásról, a töltődésről.

Nem akartalak terhelni Benneteket, csak jelezni akartam, itt vagyok, majd helyre billenek a dolgok, és akkor szépeket is írok, képeket mutatok.

Köszönöm, hogy nálam jártál és végig olvastad a nyavajgásomat