Itt vagyok, bár nem nagyon hagyok nyomot.
Öltögetek, csinálok ezt azt, de valahogy nincs akkora lelkesedés bennem.
Fellángolások jönnek, elkezdem, abbahagyom.
Teljesen szét vagyok esve.
A Ti oldalaitokat nézegetem, de olyan sok macerával jár a reagálás, hogy inkább hagyom, a gépem, vagy a blog is megkergült,?
Az utóbbi időben annyi fájdalom ért fizikai, lelki, hogy szinte alig van kedvem bármihez.
A lelkieket, most kihagyom, inkább a testi. Kb . egy hónapja éjszaka a mosdóba mentem, nem volt teljesen besötétítve, tehát nem foghatom arra, hogy nem láttam. Megbotlottam a küszöbben és akkorát estem, de akkorát. Vérhígítót szedek, ezért minden ütés nem kék, szinte fekete. Na ilyen lett az oldalam, a bordám, a térdem, a tenyerem és a lábamon a két utolsó kisujjam. Akkorára dagadtak, nem bírtam napokig cipőt húzni.
Nagy volt az izgalom, mennyire jövök helyre, mert október 1.-n Erdélybe mentem néhány napra. Ez egy kis simogatás volt a lelkemnek, haza értem és az újabb bajok fogadtak.
Ennyit a kikapcsolódásról, a töltődésről.
Nem akartalak terhelni Benneteket, csak jelezni akartam, itt vagyok, majd helyre billenek a dolgok, és akkor szépeket is írok, képeket mutatok.
Köszönöm, hogy nálam jártál és végig olvastad a nyavajgásomat
