2018. június 25., hétfő

Frissek



Nagyon jól sikerült Dórival a hetünk.
Napközben a táborban volt, de 4 után már közös programokat csináltunk.
Tiszavirág fesztivál, strandolás, mozi, sok minden belefért a közös együttlétbe.

A fesztivál egyik érdekessége az épületfestés volt, a református templomra vetítettek minden nap másik képet.


A hímzésbe is belekezdtünk, de Dórinál a lelkesedés nagyobb volt, elkezdte, hazavitte, remélem befejezi egyszer.
Anyukája kérésére ezeket készítettem a héten amíg nálam volt:




Két korábban készült munkámat is elvitték.



A szettet megbontottuk, a gyűrű és a kitűző itt maradtak.

Ha sikerül összehozni, a nyár utolsó hetét még együtt töltjük, de ez még kicsit távolabb van.

Köszönöm, hogy nálam jártál.


2018. június 15., péntek

Búcsúzás

Az élet mindig hoz valami váratlant, így történt ez velem is.
Amikor 2011 - ben nyugdíjba mentem, azt gondoltam, többet nem foglalkozom gyerekekkel, elég volt, elfáradtam, 40 év az nagyon hosszú.
Eltelt egy év, kipihentem magam, amikor megkeresett egy család,  elvállalnék-e egy 9 hónapos kisfiút, ha jól számolom 3 év lett belőle.
Az élet másképpen gondolta, és egy családi napköziben találtam magam, ami sajnos nem jól alakult így  2 hónap után elköszöntem tőlük.
Egy idő után találkoztam Dórival és az anyukájával, amiből egy nagyon szép közös év alakult ki. Ők elköltöztek a városból, a mindennapi kapcsolatnak vége lett, de nem örökre.  Sokszor beszélünk telefonon, a tavaszi szünetben nálam volt néhány napot, a nyári szünetben egy egész hetet töltünk együtt.
Dóri után megkerestek a régi munkahelyemről, nem vállalnék-e heti 3 délután helyettesítést az egyik oviban, mert sajnos nincs óvónéni.
Örömmel fogadtam el a felkérést. Szerencsére olyan közösségbe kerültem, ahol a kollégáktól, a gyerekektől sok sok szeretet kaptam, nagyon jól éreztem magam.
Itt is eljött a búcsúzás ideje, letelt a megbízásom, és elköszöntünk egymástól.
A gyerekeknek egy kis édességgel, a kollégáknak süteménnyel, néhány meghitt perccel  köszöntem meg az együtt töltött időt.
A vezetőnőnek, a csoportos kolléganőnek, a daduska néninek levendulapárnácskával köszöntem meg az együtt töltött időt. 


Szeptembertől egy teljesen más jellegű kihívás előtt állok, de erről majd később.....

Egészen más apropóból készült egy  kedves ismerősnek ez a párnácska.


Természetesen a fotózás már akkor jutott az eszembe, amikor becsomagoltam őket, de jobb későn, mint soha.

Köszönöm, hogy nálam jártál.

2018. június 2., szombat

Így jártam.....




Ismeritek mindannyian az érzést, amikor szereted amit éppen varsz, de nagyon megörülsz, amikor az utolsó tűszúrás is meg volt.
Így jártam én az ovis tarisznyákkal.
Szeretettel varrtam őket, hisz tudtam, hogy örömöt okozok vele a gyerekeknek, de a végén már alig vártam, hogy elkészüljek vele.
Eljött ez a nap is, kivasalva, becsomagolva útra készen, el is vittem őket az oviba / mind az 52 darabot/, haza jöttem és itt jött a megvilágosodás, fotó nem készült 😦.

Nálunk is meg volt az oviban a búcsúzás, hamarosan én is a szögre akasztom az "ovis ruhámat", hisz 15-én lejár a szerződésem.
Nagyon jó volt ismét az oviban, jó volt érezni a gyerekek szeretetét, jó kollégáim voltak, de érzem, elfáradtam egy kicsit.

Ez a kép az egyik kisfiú búcsúajándéka.
Az a szép piros hajú én vagyok, fogjuk egymás kezét.

Kell a nyári kikapcsolódás, pihenés, feltöltődés, hogy szeptemberben hogyan tovább? Azt még nem tudom.

Jövő héten pedig ballag az unokám, úgy elszállt ez a 14 év mint egy pillanat.


Közben a visszaszámlálás is megkezdődött, hisz augusztus elején érkezik a baba a fiaméknál.


Köszönöm, hogy nálam jártál.