A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barátság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Barátság. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 29., péntek

Amikor megszáll az ihlet

 Ma is befejezős napom volt.

Könyvjelzőket csináltam, de kicsit másképpen.





Sajnos a narancsos színátmenetes itt nem adja át úgy a színeket, amennyire szépek.

A sima türkiznél a fonalat és a farkasfogat is én festettem.

 Igaz vége a levendula időszaknak, de most töltögetem a kész párnácskákat, ma is készült egy.


 

 
Még van néhány befejezésre váró kivarrt munkám, majd lassan sorra kerülnek azok is.
 
 
 
Köszönöm, hogy nálam jártál.


2023. szeptember 28., csütörtök

Befejezések és más egyéb.

 Amennyire szeretem öltögetni, úgy halogatom z összeállításokat.

Jó sok minden összegyűlt a dobozban, elhatároztam, megcsinálom mindet, legalább ha hirtelen valami ajándékra van szükségem lesz mihez nyúlni. Tegnap megcsináltam néhányat, ma is szeretném folytatni.

Igaz karácsonyig még várni kell, de ez a két pinkep tavaly karácsony óta várakozik, hogy elkészüljenek. Akkor úgy gondoltam, több színben is megcsinálom, kettő lett is belőle, lehet rászánom még magam és lesz belőle több is.

A keresztszemes társaságban láttam Aradi Szabó Tündénél, a kopogtatóval együtt. 

A kopogtatót magyar felirattal is szeretném megcsinálni, a minta is meg van hozzá.


Nem vagyok teljesen elégedett velük, egy kicsit jobban kifeszíthettem volna a vásznat, majd figyelek rá.

Tegnap délután volt kolléganőmmel találkoztam. Évente 2-3 alkalommal beülünk valahova, és jól kibeszélgettük magunkat.

Ezt a levendula párnát vittem Neki, ebben a pillanatban találtam ki, hogy legközelebb mit kap.

A kék párnácska a lányom szülinapi ajándéka lett virág helyett .


Szeptember12.-n Sopronban jártam. 1napos kirándulás csak, de felejthetetlen élmény volt.

50 évvel ezelőtt kaptam meg a diplomámat, ennek apropóján arany diplomát kaptam. Sajnos a csoporttársaim közül senki nem jött el, a barátnőm és a férje kísértek el. A barátnőmmel együtt végeztünk, csak sajnos Ő kifutott az időből és késve jelentkezett,  majd postán kapja meg.


 



Kapott egy kis levendula párnát, amiért elkísért, és együtt örültünk. Voltak néhányan az évfolyamról, de nagyon sokan voltunk anno és nem nagyon ismertem fel Őket.

Egy újabb könyvjelző is készült,olvasni nagyon szerető kedves ismerősöm kapta.


 

Köszönöm, hogy nálam jártál.






 



2023. január 27., péntek

2021. október 21., csütörtök

Emlékezés

 Visszanéztem a kezdetekhez, márciusban elmúlt 10 éves a blogom.

Érdekes megnézni, hogy milyen blognak indult, és mi lett belőle.

Ekkor lettem nyugdíjas, illetve készülődtem rá. Sokat foglalkoztatott, mit fogok csinálni a rengeteg felszabadult időmben. Akkor még úgy gondoltam, semmi máshoz nem értek csak a gyerekekhez, mi sem természetesebb, mint hogy anyukáknak adok ötleteket a szabadidő közös eltöltéséhez, közös barkácsolás, sütögetés, stb.

Ezt kevésnek találtam, elkezdtem mindenféle anyagból kitűzőket csinálni, de nem volt az igazi, nem lett a szívem csücske. Nem jöttek az ötletek, a kész dolgok nem tetszettek.

Ekkor toppant be az életembe teljesen véletlenül a keresztszemezés egy szakkörön keresztül, nekem, aki soha életemben nem szerettem varrni

Ez lett a szerelem első látásra, és tart azóta is.


 Első munkáim egyike.

Igen ám, de az elkészült munkákat össze is kell állítani. Sok jó dologra megtanított bennünket Margó - köszönet érte -, de a géppel való varrás kimaradt.

Gyorsan beiratkoztam egy varrószakkörbe, amit ugyan olyan gyorsan ott is hagytam, csak szenvedés volt számomra, és én nem akarok szenvedni.

Így a varrás csak amatőr szinten, youtubon keresztül megy, ezért is szánom rá magam olyan nehezen, hogy a szekrény mélyéről elővegyem a varrógépet, de azért már vannak siker élményeim is, igaz kicsik, de nekem siker.

Mindig olyan jókat mosolygok, amikor írjátok, meg tudod csinálni, nem olyan ördöngős......... hát nekem az.


Sokat köszönhetek ennek a blognak, blogbarátokat kaptam, ötleteket, segítséget, ajándékot, sőt egy olyan barátot is, akivel máig tart a barátságunk, bár most egy kicsit közbeszólt az élet, és olyan enyhének kezdem érezni. Remélem nem lesz vége, mert az fájna.


Köszönöm, hogy ennyien kitartottatok mellettem, mindig jó nézegetni miket készítetek, írni néhány szót, és olvasni kedves soraitokat.


 


Fogadjátok tőlem szeretettel, ez Rólatok szól.

Ismeretlen szerző:

A jó barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látjuk őket, de tudjuk, hogy ott vannak.

 

 Köszönöm, hogy nálam jártál.

2021. május 29., szombat

Végre

 Hosszú idő után ismét találkozhattam a barátnőmékkel, néhány napot náluk voltam.

Szerencsére jó időt fogtam ki, így még egy kis kirándulás is belefért.

1 éve már jártunk Csesztvén a Madách kúriát néztük meg, most ismét elmentünk, de a kilátóba.

Gyönyörű volt az idő, messzire elláttunk.



A fiuk is otthon volt, jó volt Vele is találkozni.

 Egy a sok felvétel közül.

 

Esős idő után voltunk, rengeteg szegfűgombát találtunk. Nagyon finom volt az ebédünk :)

Becskén járva a szokásos sztupa látogatás sem maradt el, útközben csináltam néhány képet.




Köszönöm, hogy nálam jártál.


2020. november 28., szombat

Elmúlt egy év.........

 Ismét egy újabb évet tudhatunk magunk mögött  Évi barátnőmmel.

Megérkezett a csomagja, csodálatos dolgokkal telepakolva.

 



Mindig olyan szép dolgokat csinál, nekem ehhez nincs annyira nagy türelmem 😉

Közben varrogattam ezt azt

2 kislány kapja tőlem ezeket, mesekönyveket ajándékoztak az unokámnak.


 

Néhány képeslapot is készítettem



Már meg sem lepődök, jön a karácsony, nem akarja az igazságot a varrógépem.

A gond, nem régi varrógép, amire én használom, arra pont jó lenne ez is, csak most nem tudom elérni a szerelőt, másikat kell keresnem sürgősen. Itt állok, fél kész állapotban 2 zsepitartóval.

Eltelt a félév, és a fiam szerencsésen, egészségesen haza ért.

Csak jó ez a technika, mert chat videón tartotta a kapcsolatot a családjával, így a kislányának sem volt idegen amikor találkoztak.





2019. július 28., vasárnap

Ez is, az is


A héten nagy munkában voltunk. A barátnőm és a férje segítségével felújítottuk az ebédlőt, illetve minden olyan javításra került, amit általában férfi munkának nevezünk / de azért vannak olyan nők, akik szintén meg tudják csinálni /. Ilyenek mint csöpögő csapok, laza konnektorok, villanykapcsolók, új függönykarnisok, kád mellé kapaszkodó, fürdőszoba polc felfúrása,szóval olyan munkák, amire mester ember nem nagyon jön el, mert az ilyen apró munka elvégzése nekik nem kifizetődő.
Az étkező sajnos nem olyan lett, mint ahogy elképzeltem. Találtunk egy nagyon szép barack színt, ami a falon nem halvány lett, hanem egy elég erőteljes sárgabarack. Szerintem a kiegészítők sem úgy mennek hozzá, mint a halványabb színhez ment volna. Végig, amíg száradt a festés abban bíztam, majd világosodik, hát ez csak álom maradt.
Eddig egy kék virágmintás lámpaernyő volt, most a bordűrhöz illő zöldes drappos árnyalatút vettem, csak éppen az után, amikor a barátnőmék elmentek, így most arra vár, hogy találjak valakit, aki felteszi.

Azért a szórakozás sem maradt el, hisz egy nagyon jó délelőttöt töltöttünk a Reptárban.





Helikopter vezettünk, itt alig tudom visszatartani a nevetést, mert az kész kabaré volt, mire én bele tudtam ülni.
A munka végeztével esténként jókat beszélgettünk, sokat nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat.

A családban nagy öröm van, hisz az elmúlt héten kisbaba született, az Öcsém harmadik unokája, Édesanyámnak az ötödik dédunokája érkezett közénk, egy kislány, Izabel.


Előkerestem az unokaöcsém babakori képét, mint 2 tojás úgy hasonlítanak egymásra.

Július 12. volt az Édesanyám 88 éves, egy röpke ünneplés fért most csak bele




2 dédunoka is köszöntötte. A legidősebb , azt már nem mondhatom, hogy a legfiatalabb, hisz azóta újabb picurka érkezett a családba.
Jázmin már egyedül is nagyon szépen megy, 31. lesz 1 éves. Mennyire szalad az idő, hihetetlen.
Pénteken itt aludt nálam, ezen a videón nagyon dolgozik, éppen a papucsomat akarja felvenni.


Közben azért a varrás sem maradt el.
Itt tartok a párnákkal.




 Készült még hozzá egy levendula párnácska is.



Egy kedves kérésnek teszek eleget.
Amikor felnő egy kisgyerek, a régi Doktor nénitől is el kell búcsúzni.
A bonbon  tetejére készül egy kis dísz, egy zsepitartó és  táskába való tükör lesznek az ajándékok.


Ági néni monogramja díszíti majd a bonbonos doboz tetejét. / Az ötletet Anikótól vettem, köszönöm /
A tükörre a zsepitartó mintájából kiemelt virág kerül.

Remélem a videót meg tudjátok majd nézni.

Most egy gyors ebéd felkészítés következik, utána pedig a lakás többi részének a takarítása következik.

Köszönöm, hogy nálam jártál.

2019. március 10., vasárnap

Egy kis kikapcsolódás

Már lassan  2 éve, hogy a kislányék, akire vigyáztam több mint 1 évig, Kecskemétre költöztek.
A kapcsolatunk nem szakadt meg, telefonon beszélünk egymással, amikor erre járnak megkeresnek, illetve a nyári szünetben is töltött nálam 1 hetet.
Most Ők hívtak meg magukhoz. Az elmúlt szombaton mentem, sokat beszélgettünk, meséltek a mindennapjaikról,  jól eltelt a délután és az este.
Másnap kirándulásra készültünk, Mohácsra mentünk a Busójárást megnézni.
Az idő is nekünk kedvezett, kellemes, napsütéses, se nem hideg, se nem meleg nap volt.
Szinte lehetetlen leírni amit ott láttunk.
A mohácsi emberek kedvesek voltak, azt láttam rajtuk nem kénszerből csinálják, Ők is élvezik, mókáznak, szívből csinálják.
Láttunk egész családokat, a fiúk és az apukák busó maszk mögé bújtak, míg a lányok a sokác népviseletben pompáztak.



Pajzánkodtak, szórakoztatták a vendégeket. Ha jól megnézitek ezt a képet, egy kis pikáns dolgot is felfedezhettek rajta 😄


Engem is lencsevégre kaptak egy fess busóval



Az egyiknek még a szívét is megdobogtattam. Egy olyan álarc volt rajtam, amilyet a sokác lányok viseltek, farsangi szemüveg és egy csipke van rátűzve, amivel eltakarják az arcukat.
Ebben pompáztam, mikor odalépett hozzám egy deli busó, az álarc alá kukkantott, a szívére tette a kezét / imitálta a szív dobogást / , és a fülembe súgta, Rád vártam.
Sajnos a kép még nem érkezett meg hozzám.
Rengeteg ember volt, több helyen mozdulni alig lehetett. Mi szerencsések voltunk, mert a gyülekező helyre mentünk , a Kóló térre, onnan vonultak a főtérre.
Mi mellettük sétáltunk, így mindent láttunk, a téren egy gombostűt nem lehetett elejteni, órákkal előtte ott várakoztak az emberek.









Volt ott minden, ami a turista csalogatáshoz kell, étel, ital, ajándéknak való.
Mi is vettünk egy kis busóálarcot, hűtőmágnest csináltak belőle, ötletes.
A Duna parton még megnéztük, amikor a koporsóba zárt telet beleengedték a kompról a folyóba, és lassan haza indultunk.
Azt már nem tudtuk megvárni, amikor a Fő téren este meggyújtották a hatalmas máglyát, elégették a koporsót, hisz nekem még haza  kellett utaznom Kecskemétről.
Nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb , és egy kiadós megfázással.
Olyan jó idő volt, hogy kibújtam a kabátomból, aminek most egy csúnya köhögés, fejfájás, orrfolyás, megfázás lett az eredménye, de megérte.

Köszönöm, hogy nálam jártál