Azt hittem a kényszer itthonlétben milyen sokat varrok.
Háááááááát nem, csak molyolok, alig haladok.
Amit húsvéti kopogtatónak szántam, nem hogy nem készült el, de el is vettem az ötletet, belekezdtem egy másikba. Nem készült el, már csak egy picike hiányzik és a befejezés. Remélem a jövő évi húsvétra elkészül 😂
Az ovis tarisznyák viszont nem sokára készen vannak, majd egyben megmutatom őket.
Szorgalmasan olvasgatom a bejegyzéseiteket, de valahogy engem most ért el a karantén depi, mert nem sok mindenhez van kedvem, így sokszor a kommentek is elmaradnak.
Dolgozni természetesen dolgozom, online személyes videó foglalkozásokat tartok gyerekeknek / nem visszanézhető videó, hanem messengeren keresztülélő kapcsolat a gyerkőccel /.
Nem könnyű, számomra tejesen vadidegen gyerekkel kell úgy foglalkozni, hogy nem ülök mellette, nem tudom kiigazítani amit csinál, minden kamerán keresztül történik.
Figyelembe kell venni az életkorát, a nemét, és azt, hogy segítség nélkül is kivitelezhető legyen.
Ez a mesénél, mondókázásnál, énekelgetésnél nem okoz nagy gondot, de a közös barkácsolás bizony néha fejtörést okoz.
Állítom többet dolgozom, mint amikor bejárok rendszeresen.
Ezt a bezártságot is nehezen tolerálom már, főleg, ha belegondolok, vasárnap kellene indulnom 1 hétre a barátnőmmel Gyulára, a fürdőbe, na ez is ugrott 😕
Most egy kicsit sajnálgatom magam, azután összeszedem magam és minden rendben lesz.
Köszönöm, hogy nálam jártál
