Tavasz van végre!

Ma a ház előtt a kertben hóvirágot és krókuszt láttam. Ez azt jelenti: Jön! Egy kedves kis vers jutott az eszembe, megosztom veletek.

Osvát Erzsébet :

                         Hóvirágos zöld szoknyában

 

Sarkig érő 

aranyhajjal,

kék kökörcsin

koszorúval,

hóvirágos

zöld szoknyában

érkezett meg

hajnaltájban.

Elámultam

és megálltam.

Ily gyönyörűt sose láttam

- Szólj hát, ki vagy? -

kérleltem én

-Hogyan toppantál

így elém?

Megszólalt

a szépek szépe :

- Nap bújtatott

köpenyébe,

fürge szellő

szárnyára vett,

cinke dalolt

fejem felett.

Vidd el a hírt -

nem titok már.

A Tavasszal 

találkoztál.

A nagycsoportosaim mindig nagyon szerették ezt a kedves verset. 

Sokan megtanulták az évek folyamán, hisz még kezdő óvónőként találtam, és nekem is a kedvenceim közé tartozott.

Van nekem egy " Zöld könyvem", abba kezdtem 40 évvel ezelőtt gyűjtögetni a verseket. Évszakok, ünnep körök szerint írtam be őket, és van egy "Maradékok" rész is, oda azok kerültek, amelyek nem illettek sehova, de valami miatt megfogtak, megtetszettek. Az utolsó részben pedig a mese feldolgozások vannak, amiket még régen Anyák napján, Évzárókon adtunk elő a gyermekekkel. A régi kollégák még biztosan emlékeznek, hogy ilyen is volt.

Még olyan versek is találhatóak benne, amit Nov.7-re, Ápr.4.-re, Máj.1.re tanítottunk.

A kolléganőim is ha verset kerestek, csak átküldtek egy gyermeket hozzám, a " Zöld könyvet" elkérni, és gyakran onnan csemegéztek, válogattak.

Még most is szívesen forgatom, hisz az életem van benne, az összes változással, örömmel, könnyel együtt. Egy - egy versnél eszembe jut melyik kisgyermek adta elő, ........és ilyenkor jönnek az emlékek, meghatóak, szépek, / gyakran könnyesek is

Menyi mindent elő tud csalogatni egy kis hóvirág, egy langyos tavaszi szellő...

Ezt látom az ablakomból

Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Az ősz mégis más! Ilyenkor a természet gyönyörűséges színeket fest.
Az ablakomon ha kitekintek, ezt látom:

Hát nem gyönyörű?
De szerintem ez a vers is pont ide illik:

Bars Sári:  Üzenet falevélen

Az ősz nótáját fújja,

Hárfákat zenget újra,

Rőt lombokban zenél,

Erdőben jár a szél,

Hull, hull a falevél.

Új takaró a földnek,

Arany, bíborszín szőnyeg

Omlott alá a fáról,

Lábam avarban gázol...

Üzent, hogy jön a Tél

Ajánlás 3-4 éveseknek

Szeptemberben megérkeznek a picik az óvodába. Az óvónénik ölbeli játékokkal, simogatókkal, bábokkal, dalokkal, versikékkel, mesékkel foglalják le a gyermekeket, hogy könnyebb legyen az elválás. Ehhez szeretnék néhányat ajánlani.

Mesék:

• Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
• Iciri-piciri
• Szutyejev: Vidám mesék/ A három kiscica

Az óvodákban ezekhez a mesékhez biztosan vannak bábok is, amivel még jobban le tudjuk kötni a kicsik figyelmét, felejtetni tudjuk anya hiányát.

/ segítségül a szabásminták közé hamarosan én is teszek néhány könnyen elkészíthető bábmintát /

Versek:

Sarkadi Sándor: Ősz

Lomb lehullott, 

Mák kipergett -

Őszi ágat

Szél diderget.

Hidegebb már 

A sugár is ;

Elment a 

Fecskemadár is -

Már is, már is...?

Odavan a nyár is!

Engedjetek meg egy személyes élményt ezzel a verssel kapcsolatban. Abban a szerencsében volt részem, hogy tanítványa lehettem a főiskolán Sarkadi Sándor tanár úrnak.

Egy másik versike amit szívesen mondogattam a kicsiknek, de ezt már nem Ő írta:

Csoóri Sándor : Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakhat ott bár ki, 

Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra

kinyílik a csontkupakja

és cammogva előbújik

vén Dióbél bácsi -

csak a szádat

tátsd ki !

Van nekem egy zöld könyvem, amibe 40 év vers gyűjtése van.
 Ebből szeretnék most kettőt megosztani Veletek.
Nagyon szerették a gyermekek, de én is szívesen mondogattam mind a kettőt.

Pákolitz István : A törpe meg a körte

Egyszer volt hol nem volt,
volt egyszer egy törpe;
gondolt egyet, s elindult
a Föld körül körbe.

Ahogy ment,mendegélt,
elfáradt a törpe
s egy vadkörtefa alatt
lepihent a földre.

Tűnődött a törpe:
Hogy lehet ez? Ekkora fán
ilyen pici körte!

Amíg ezen törte
csöpp fejét a törpe,
elaludt és azt álmodta,dinnye terem a körtefán
és nem pici körte

Amíg aludt a törpe
szél támadt s a vadkörtefát
csúnyán megpörölte
gallyát tépte-törte

s egy pici vadkörte
épp az orrahegyére pottyant:
felébredt a törpe
és akkorát nevetett, hogy
könnyét is törölte

Ha dinnye lett volna
és nem pici körte,
nem nevetett volna
ilyen jót a törpe


A másik vers Tordai Jolán verse : Mézeskörte 

Lepottyant  egy mézeskörte
a kertbe,
arra ment egy pici hangya,
meglelte.
Megkóstolta, megízlelte
elszaladt;
testvéreit hívta gyorsan:
siessetek azonnyomban,
mézeskörtét találtam a
fa alatt.


Nosza rajta, siettek a
kishangyák
örültek a jó falatnak;
elhordták.
Nem ették meg falánk módra
izibe:
rövid nyárra hosszú tél jön
gondoltak ők erre rögtön
és a körtét mind elrakták
télire

Még van egy kis idő húsvétig, addig lehet barkácsolni és a locsoló verset is megtanulni.
Kettőt szeretnék Veletek megosztani:

-Húsvét napi kertész vagyok,

kislányokat locsolgatok.

A kölnitől felfrissülnek,

illatától megszépülnek.

Hímes tojást tudom kapok,

Boldog húsvétot kívánok.

A másik vers:

Korán reggel felébredtem,

messze - messze jártam.

Tündérország kiskertjéből

rózsavizet hoztam.

Na te kislány, megöntözlek,

ma van húsvét napja!

Tündököljön a két orcád,

mint a piros rózsa.

Az illatos rózsavíztől

megnőnek a lányok,

zsebemben is elférnek

a piros tojások.

A kisliba mintája a szabásmintáknál van.

Minden este, amikor Csingiz nálam aludt, az esti mese mellé még ezt is el kellett mondani:

Sün Balázs

Csukás István

 Erdőszélen, erdőszéli

tölgy tövében volt egy ház.

Abban lakott hét süntestvér:

                                                     

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Sün Demeter,

Sün Tihamér

s a legkisebb:

Sün Balázs.

                                                       

Hogyha jól bevacsoráztak

Szűk lett nékik az a ház,

S előfordult ilyenkor,

Hogy kívül rekedt Sün Balázs

                                        

Furakodott, nyomakodott

Morgott, perelt dühöngve

Semmit se ért, mit tehetett,

Lefeküdt a küszöbre

                                                                       

Telt az idő, múlt az idő

Éjre éj és napra nap

Egyre többször fordult elő,

hogy a házból a legkisebb kimaradt

                                                                           

„Ebből elég! Torkig vagyok!”

kiáltott fel Sün Balázs

„Sokan vagyunk,

s kicsi nékünk ez a ház”

 „Éppen ezért én elmegyek

Szerbusz néktek hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

                                                              

Miután így elbúcsúzott

Fogta magát, elindult

Lába nyomán

Porzott a vén gyalogút

                                                                  

Így baktatott, így poroszkált

Szomszéd tölgyig meg sem állt

Ottan aztán sürgött, forgott,

Árkot ásott, falat emelt,

Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,

És mire a nap leszállt,

Épített egy kalyibát

                                                

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!

Nem tolnak ki

a küszöbre a nagyok!”

                                                     

Falevélből ágyat vetett

Kényelmeset,

belé feküdt s hortyogott

hogy csörögtek

s remegtek az ablakok

                                                    

Éjféltájban vihar támadt

Hajlítgatta a vén fákat

Fújt a szél nagy zajjal ám

S arra ébredt, hogy zörögnek

A kalyiba ajtaján

 „Ki az? – szólt ki fogvacogva -

Ki kopogtat éjnek idején?”

„Mi vagyunk az – szóltak kintről

Mi vagyunk a hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

                                                                             

„Elvitte a szél a házunk,

engedjél be,

ázunk-fázunk idekinn,

csurom víz a kabát rajtunk

és az ing”

                                            

„Jól van, jól van

- szólt Sün Balázs –

Jövök már”

S fordult a kulcs, nyílt a zár.

                                                                      

Betódultak mind a hatan

Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:

„Mondd csak testvér,

nincs csak ez az egy szoba?”

                                                      

Lefeküdtek, elaludtak

S arra ébredt Sün Balázs:

Újra kicsi lett a ház!

Mert az éjjel ide-oda lökődve

Kiszorult a küszöbre.

                                                  

„Ejnye! – mondta fejvakarva –

Mit tehetnék? Megnövök!

S akkor talán nem lesz ágyam,

Nem lesz párnám a küszöb!”

Remélem Ti is szeretni fogjátok

A legapróbbak nagyon szeretik az ölbeli játékokat. Egy kis mondókát küldök nekik. Kedvcsinálónak  ujjbábokat is készítettem hozzá. Az óvodában a gyerekek nagyon szerették és az unokám, aki már 7 éves, még mostanában is szívesen játszik vele.

    Ez a malac piacra megy, 

Ez nem megy sehová,

                            Ez kap finom pecsenyét,                        

Ez nem kap semmit,

   Ez a malac visít nagyot,

 Uííí, uíííí éhes vagyok.

A malackák átmérője 4 cm, az orruk 2 cm hosszú és 1 cm széles. A szemük és a fülecskék teszés szerinti méretűek és formájúak. Én pelenka öltéssel varrtam össze őket, az alján annyi helyet hagyva, hogy az ujjacskák kényelmesen beleférjenek.

Jó bábozást és közös verselgetést kívánok

Nem tudom ki hogy van vele, de engem ahogy telik fölöttem az idő,egyre jobban megvisel az óra átállítás, attól függetlenül, hogy nem vagyok egy jó alvó.
Ma délelőtt a kiscsoportban helyettesítettem, nagy álmosan, morcosan ültek a gyerekek. Nosza előkaptam néhány bábot és megpróbáltam felvidítani őket a következő verssel:

Horváth Imre: Napkezdet

- Hová sietsz,

kiscsibe?

- Megyek 

csibe bölcsibe.

- Hová tipegsz

kisliba?

- Hát a

liba-oviba.

- Te kiskakas

hová mégy?

- Hangversenyre

sietnék.

Így kezdődik 

meg a nap.

Aki lusta,

lemarad.

Megtaláltam a verset!
Amikor tettem fel a tulipánokról a képet, említettem egy verset. Sikerült megtalálnom. Amikor tanultuk a gyermekekkel a gombolást, akkor mondogattuk. Nagyon szerették ők is és jómagam is. Azután az évek során valahogy elmaradt, bár én többször idéztem belőle ha valami nem sikerült: " addig addig próbálgatom...". Ma reggel korán megkerestem, remélem Nektek is tetszik.

B.Radó Lili : Új ing

Felveszem ma az új inget,

mennyi gomb van rajta!

Fehér gombok, az ing pedig

vidám, kockás, tarka.

Mennyi gomb! Mi lenne

ha begombolnám egyedül?

Addig addig próbálgatom,

amíg egyszer sikerül.

Na lám megvan! Begomboltam.

Hanem annyit mondok:

- Nem könnyű ám begombolni

egyedül egy gombot!

Remélem, ezzel a kis verssel sikerül a csemetéket rávenni a próbálgatásra, gyakorlásra.

Jön a tavasz

Két  szép tavaszi verset szeretnék megosztani Veletek.
Az egyik egész kicsiknek íródott, Sarkadi Sándor verse.Ő nem csak azért a kedvencem mert a versei bájosak, könnyen tanulhatók, személyes kötődésem is van Vele. Még a főiskolán tanított és csodák csodája nem csak én emlékszem rá nagy szeretettel és tisztelettel, de Ő is emlékezett rám. Néhány éve egy író-olvasó találkozó volt, ahol dedikáltattam a könyvét és emint kiderült, emlékezett rám.
Szóval a vers:

Sarkadi Sándor : Tavaszváró

Fuss el

Február

Süss fel

napsugár.

Langyos eső megeredj,

Árpa,

Búza,

Kukorica

Cseperedj.

A másik vers már nagyobbaknak való, de az egyik kedvencem.

Osvát Erzsébet : Hóvirágos zöld szoknyában
Sarkig érő aranyhajjal
kék kökörcsin koszorúval
hóvirágos zöld szoknyában
érkezett meg
hajnaltájban.

Elámultam és megálltam,
Íly gyönyörűt sose láttam.
-Szólj hát, ki vagy?-
kérleltem én
- Hogyan toppantál
így elém?-
Megszólalt a szépek szépe:
- Nap bújtatott köpenyébe
fürge szellő szárnyára vett,
cinke dalolt fejem felett.
Vidd el a hírt, nem titok már.
A tavasszal találkoztál.