2024. szeptember 8., vasárnap

Megérkeztem :)

 Jó régen nem írtam semmit. A blogokat nézegettem, de nem tudom i az oka, egyszerűen nem tudok Nektek írni. Órákig kínlódok, mire beenged. Mindig azt írta, jelentkezzek be  google fiókomba.

Írta Verának, a következő bejegyzésénél megint nem tudtam írni, végül csak sikerült.

Ez a nyár nem sok öltögetést hozott nekem. Elfoglaltságom is volt, meg ez a meleg, ez engem padlóra tett. Egész délután, egy oldalról süt be hozzám a nap, mindent le kell sötételni. Nem látok, izzadok, a légkonditól fáj a fejem, a nyakam, szóval semmit nem csináltam, csak amit a félhomályban tudtam .

Az igaz, sokat voltam strandon, de ott meg az unokámon volt a szemem, meg együtt játszottunk, ott sem lehetett semmit sem csinálni. 

Nyaralni nem voltam, csak kora tavasszal, tudom, a képekkel még adós vagyok, de majd csak felteszem őket.


A hét elején érettségi találkozón voltam. A 40 éveset már évfolyam találkozónak szervezzük, 4 osztály részére. Na még ennyi értetlen embert. Ha 100-n lettünk volna, akkor 250 kívánság lett volna.

Feketén fehéren le van írva minden kérdés, minden információ, de vagy olvasni nem tudnak az emberek, vagy ebben a rohanó világban végig sem olvassák...............Most megint azt mondtam, ez volt az utolsó szervezésem, de úgy sem bírom ki.

Már egy ideje úgy csináljuk, 3 év, 2 év, az 5-t nem lehet máshogy osztani, ez most az 53.-k volt El sem akarom hinni, úgy el szaladt az idő.

Az A osztályból az egyik lány hozott képeket, amin saját magamat is felfedeztem, a szalagavatón Palotást táncoltunk. Sajnos a táncos párom már évek óta elhunyt.



Ha esetleg nem ismernétek fel, a cserépkályha előtt állok a fekete és fehér mentés fiúk között.

Azért egy pici öltögetés csak belefért a nyárba.

Ezt tegnap este kezdtem. Nem volt olyan fonalam, amilyet szerettem volna, gyorsan festettem. A két első még csak nem is hasonlított az elképzelésemre, ez a harmadik már jobb, de még mindig nem az igazi, de megteszi, főleg, hogy nincs is itthon több fehér fonalam.

Napsárga és barna keveréke, a harmadik már mogyoró, ez finomabnak tűnt.


 Sajnos nem adja vissza olyannak a színét, mint amilyen igazából, ennél szebb.

Egy kedves ismerősöm kért meg, hogy minden évben megünneplik a barátságuk kezdetét, nem csinálnék-e 2 egyforma kulcstartót. Na, ennyit én még nem kínlódtam kézimunkával, mint ezzel az aprósággal.



A levendula zsák is mostanában készült. Van nekem 2 tündéri könyvtáros nénim, akik szinte minden könyvet megszereznek, amit kérek, illetve az egyiknek a lánya olykor, olykor letölt könyveket. Anya lánya már kaptak tőlem többször is könyvjelzőt, mert gyűjtik őket, most a másiknak csináltam ezt a párnácskát, illetve a letöltős hölgynek egy zsepi tartót.



Nagyon szép ám a színe, csak itt nem látszik annyira.

Jajj, majd nem kimaradt még egy levendula zsák.

Ennyi futotta a nyárra, remélem most már belelendülök.


Köszönöm, hogy nálam jártál.