2015. augusztus 14., péntek

Tábor

Megkerestek még a nyár elején, hogy az egyik táborban nem tartanék-e egy kézműves délelőttöt, konkrétan az xszemezés rejtelmeibe kellene bevezetnem a gyermekeket.
Nagyon izgultam, hisz ilyet még nem csináltam.
Elmondták, számítsak rá, hogy 40-50 csemete lesz.
Úgy gondoltam, könyvjelzőt csinálunk, mert azt használni is tudják, talán inspiráló lesz az ötlet.
Beszereztem minden hozzávalót, mintákat kerestem, kinyomtattam , és szerdán reggel nagy izgalommal, felpakoltan megérkeztem a táborba.
Lányok, fiúk, kisebbek, nagyobbak vegyesen voltak.
Három csoportra osztották Őket, kettő számháborúzni ment, egy pedig a kézműveskedésre jött. Egy másik hölggyel megosztva foglalkoztunk Velük, Ő papírfonást mutatott a gyerekeknek.
Nem csak kislányok, de fiúk és felnőttek is jöttek öltögetni.
A tanulópénzt mindig meg kell fizetni.
Nem gondoltam át rendesen, hogy Ők még soha nem csináltak ilyet, vagy csak nagyon kevesen, és a bőség zavarába estem. 
Egy mintát kellett volna csak választani, a legegyszerűbbet. Végül csak közös nevezőre jutottunk és hozzákezdtünk a munkához.
A másik nagy tapasztalat, nem szabad egyszerre 4-5 gyereknél többel foglalkozni,  mert sokat kellett várakozniuk mire mindenkinek megmutattam hogy kell csinálni, segítettem, javítottam a hibákat.
Szerencsére nem unták meg, néhányan be is tudták fejezni.
Sőt nagy meglepetésemre az egyik kislány önállóan csinált egy mintát a Minyonok című filmből. Mondta a nevét is, de sajnos nem jegyeztem meg.
Amikor a számháborúnak vége lett cserélődtek a gyerekek , ezért nem mindenki tudta befejezni, de aki kérte annak odaadtam a mintát, kapott fonalat és ha kedvet érez hozzá be tudja fejezni.
Jövőre lesz még folytatása, akkorra már tanulva a mostani hibákból másképpen csinálom majd.
Kellemes meglepetés volt, hogy ismerős gyerekekkel is találkoztam, volt óvodásokkal, az unokám kisbarátaival

Néhány kép a lelkes öltögetőkről.





Itt még hiányzik a szeme és a szája a kis figurának



A kis tervező




Nagyon elfáradtam a végére, kijöttem a gyakorlatból, pedig amikor még dolgoztam meg sem kottyant a gyerekekkel való foglalkozás. Hiába, telik az idő.....

Köszönöm, hogy benéztél hozzám







10 megjegyzés:

  1. Minden szóval egyetértek, amit írtál! Ezeket én is megtanultam az évek során!
    Viszont tényleg nagyon jó, hogy az ember továbbadhatja, amit tud :)
    Biztos szép nap volt, az esti fáradtság ellenére is! :)
    Szép hétvégét!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és bízom benne, hogy lesz folytatás.

      Törlés
  2. Gratulálok egyenesen a bátorsághoz, majd a sikerekhez. Remek dolog, hogy van érdeklődő!
    Ha van lehetőséged jövőre is, folytatnod kell...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és bízom benne, hogy lesz folytatás.

      Törlés
  3. Gratulálok, ha egy gyermek vagy felnőtt megszerette és műveli , akkor már megérte!
    További sikereket!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, én is így gondolom

    VálaszTörlés
  5. DE JÓ!!!!!!!!!!!!! Gratulálok!!! azért ez nem semmi!!!!!!! Jó nézni a képeket!!!! Szuper!!! Veled örülök!!!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, remélem sikerül a folytatás is

    VálaszTörlés
  7. Mindig van tanulópénz, persze. De tettél valami jót: átadtál valamit az utókornak a női elfoglaltság újragondolásához, a kézimunka szeretetéhez ebben a " szájber" világban. Ez a fontos.

    VálaszTörlés
  8. Gratulálok!Neked különben sem okoz gondot a gyerek tanítása, hisz hosszú évekig volt körülötted gyerek sereg...Persze tudni kell megmutatni és elmagyarázni is...és jó látni hogy tovább viszi az utókor a kézimunka szeretetét és mívelését!

    VálaszTörlés