Az élet mindig hoz valami váratlant, így történt ez velem is.
Amikor 2011 - ben nyugdíjba mentem, azt gondoltam, többet nem foglalkozom gyerekekkel, elég volt, elfáradtam, 40 év az nagyon hosszú.
Eltelt egy év, kipihentem magam, amikor megkeresett egy család, elvállalnék-e egy 9 hónapos kisfiút, ha jól számolom 3 év lett belőle.
Az élet másképpen gondolta, és egy családi napköziben találtam magam, ami sajnos nem jól alakult így 2 hónap után elköszöntem tőlük.
Egy idő után találkoztam Dórival és az anyukájával, amiből egy nagyon szép közös év alakult ki. Ők elköltöztek a városból, a mindennapi kapcsolatnak vége lett, de nem örökre. Sokszor beszélünk telefonon, a tavaszi szünetben nálam volt néhány napot, a nyári szünetben egy egész hetet töltünk együtt.
Dóri után megkerestek a régi munkahelyemről, nem vállalnék-e heti 3 délután helyettesítést az egyik oviban, mert sajnos nincs óvónéni.
Örömmel fogadtam el a felkérést. Szerencsére olyan közösségbe kerültem, ahol a kollégáktól, a gyerekektől sok sok szeretet kaptam, nagyon jól éreztem magam.
Itt is eljött a búcsúzás ideje, letelt a megbízásom, és elköszöntünk egymástól.
A gyerekeknek egy kis édességgel, a kollégáknak süteménnyel, néhány meghitt perccel köszöntem meg az együtt töltött időt.
A vezetőnőnek, a csoportos kolléganőnek, a daduska néninek levendulapárnácskával köszöntem meg az együtt töltött időt.
Szeptembertől egy teljesen más jellegű kihívás előtt állok, de erről majd később.....
Egészen más apropóból készült egy kedves ismerősnek ez a párnácska.
Természetesen a fotózás már akkor jutott az eszembe, amikor becsomagoltam őket, de jobb későn, mint soha.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Most akkor itt van a megérdemelt nyári pihenés ideje amihez kívánok szép napokat! Nagyon szép kis párnácskákat készítettél!
VálaszTörlésKöszönöm, Neked is kellemes nyarat kívánok :)
VálaszTörlésIgen színes az életed szakmádnál fogva.
VálaszTörlésKépzeld: nemrég találkoztam a fiam óvónénijével, mindkettőnk örömére. Imádtam. Sok mindenről beszélgettünk, de engem az fogott meg a legjobban, hogy évekig dolgozott óvóbácsival, amin nagyon meglepődtem és nagyon örültem neki hogy ilyen is van, mert sok-sok éve meggyőződésem, hogy a gyermeküket egyedül nevelő anyukák porontyainak kell férfi példa is. Ez nagyon tetszik!
A mostani szülőkről is kérdeztem és elmondása szerint annyira kölönbözőek, hogy a fő feladatuk mostanság a gyerekek összerázása. Szóval meggyőződésem, hogy a munkátok nagyon fontos. Nagy tiszteletem felétek!
Légy nagyon büszke magadra!
Köszönöm szépen az összes kollégám nevében a dicsérő szavakat. Nekem is volt óvóbácsi kollégám, sőt gyakorlósom is, mentora voltam, szuper volt, imádták őket a gyerekek. Most is van 2 olyan óvoda Szolnokon, ahol óvóbácsik vannak, sajnos elég ritkák, mint a fehér holló.
Törlés