Elkészültek teljesen a párnák, hamarosan megkapják az ajándékozottak, a nagyi viszi majd.
Nem fogadtam meg a biztatást, nem tudtam összeszedni a bátorságomat. Mi lesz, ha elrontom, kezdhetem újra a hímzést is? Ez járt a fejemben, ezért csaltam egy kicsit / na jó, nagyot/ és elvittem egy varrónőhöz.
De most ünnepélyesen megfogadom, maradék anyagon megpróbálom megvarrni.
Egyszer csak sikerül......
Pedig nem nehéz / gondolom /, hisz nincs nincs rajta gomboláspánt, gomblyuk, csak simán belebújtatós, és a belsejében van még egy rész, hogy ne csússzon ki.
A hímzés a lila anyagra rá lett varrva, azután került megvarrásra a párnahuzat.
A harmadik párna hátulja is ilyen, csak azt elfelejtettem lefényképezni.
Már 4. éve veszek részt a rendőrség nyári táborában a kézműves napon.
Olyan mintát kell vinni, ami viszonylag egyszerű, könnyen elkészíthető , hisz ezek a gyerekek nem nagyon hímeznek, 1-2 kivétellel.
Arra is figyelni kell, az időbe is beleférjünk, befejezhessék, sikerélményük egyen, még így is van néhány gyerek, aki feladja, hiába a sok segítség, biztatás.
Szerencsére nem vagyok egyedül, a középiskolás segítők között mindig akad, aki szívesen bekapcsolódik.
A Fb. a keresztszemes társaságban csináltam ötletbörzét, és plasztik kanavából kulcstartó készítésére esett a választásom.
Csináltam 3 mintát, könnyebbet, nehezebbet, amiből lehetett válogatni.
Mit gondoltok melyiket választották a gyerekek? természetesen a mi világra jellemző hangulatjegyekre / emotikon /.
Lelkes kis csapat gyűlt össze, és annyira kellemes meglepetés is ért a munka közben.
Egy fiatalember is ott volt a segítők között, aki a 4 alkalomból 3 foglalkozáson részt vett, nagyon lelkesen öltögetett, elmondta a hűtőmágnes még most is ott van a hűtőszekrényükön.
Kell ennél nagyobb sikerélmény?
Beszéljenek a fotók
Néhány elkészült munka
Nagyon ügyesek voltak, néhányan elfáradtak, ők kaptak fonalat, karikákat azt mondták otthon szeretnék befejezni.
Most egy másik projekten dolgozom, a hímzés készen van, 3 darabból áll, kettő a végső formáját is megkapta, a 3. már csak a varrógépre vár.
Hamarosan jelentkezem a képekkel. Ilyet már csináltam, tehát a huncutkodás kizárva 😀
Köszönöm, hogy nálam jártál
Gratulálok nagyon szépek lettek a párnáid és ügyesek voltak a tanítványaid is ! További kellemes alkotást semmi "huncutkodást":-))
VálaszTörlésKöszönöm, igyekszem erőt venni magamon, és nem " huncutkodni" többet :)
TörlésLátszik hogy óvónéni vagy, mert csak úgy nem hiszem, hogy egy foglalkozást le lehet vezetni..gratulálok...""Kishamiskás""... szóval kicsivel kell kezdeni...kis párna és társai...,Ha nem kezded el, sosem jutsz el a sikerélményig...Kicsit megértelek, és tudom min is mehetsz át, mikor a géphez kéne ülni, és főleg még varrni is...Mint nem rég írtam, hogy sok-sok év után gondolt a gépem egyet, és két-három öltés után kattant egyet és eltörte a tűt...20-at is eltörtem tán, apa sem tudta helyre hozni.Rövidre vegyem a mondadóm, szerelő lett a vége, és mivel öreg gép már vastagabb tűt javasolt... Mikor leültem mellé, egyszerűen félelem fogott el, hogy megint ,kattan,és törik a tű..Levert még a víz is...Hosszú idő kellett hozzá, hogy minden félelem és aggályok nélkül üljek a géphez...Úgy hogy kedves Éva... hajrá!!!!
VálaszTörlésKöszönöm :).
TörlésNekem a varrógép fóbiám sajnos sokkal régebbre vezethető vissza. Általános iskola 8. osztályában az úgy nevezett politechnika órán többek között varrni is tanultunk. Sajnos a tanárnővel egy nagyon csúnya , igazságtalan konfliktusba keveredtem, aminek a végén kaptam egy nagy pofont. Onnantól kezdve ahogy belépett a terembe nálam eltört a tű, elszakadt a cérna, összegubancolódott az anyagon a cérna, szóval voltak gondjaim. Igaz, az 50. találkozónkon Ő is ott volt, bocsánatot is kért tőlem, de a fóbia már belém rögzült :(. De azért próbálkozom
Köszönöm hogy megosztottad velem...Próbálkozz, utána meg látod könnyebb lesz.Szép hétvégét!
TörlésAnnyira odaadó vagy! Ámulattal tölt el.
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlés