2013. szeptember 4., szerda

Egy cica emlékére

 Ma megérkezett a lányom, néhány elintézni valója van itthon, nálam is alszik.Nem kellett postán küldenem a meglepit.
Örült neki:))
Már nem kell titkolóznom, megmutathatom, hogy mit varrtam nekik.


A lányom nagyon szeretett volna egy vörös cicát, aki a Garfield nevet kapja.
 Egyszer jött a hír, van egy apróság, egyedül őt nem fogadta el az alomból az anyamacska. A bökkenő csak az, fekete az ártatlan. Az én lánykámnak nem volt szíve visszautasítani, így érkezett meg a fekete Garfield. Olyan aprócska volt, hogy belefért egy vizespohárba. Nem volt könnyű felnevelni, de sikerült és egész életében hálás volt érte.
Nem csak a színe, de a jelleme is teljesen más mint híres druszájának. Képzeljetek el egy macskát, aki ha nem vették észre beleugrott a kádba, és ott lubickolt, élvezkedett a vízben, az esőben érezte jól magát. Mindig a lakás kisebbik szobájában volt, amit az unokám születése előtt a lányomék gyerekszobának rendeztek be. Ettől kezdve Garfield csak a küszöbig ment / nem mondta Neki senki /,de ha felébredt  Csingiz, addig szaladgált a szobaajtó és a lányomék között, amíg valamelyikük be nem ment a szobába. Ha beteg volt a lányom, el nem mozdult mellőle.
1 1/2 évvel ezelőtt nyugalom költözött a kis életébe, kertes házba költöztek, újra teljes családban éltek, már nem kellett vigyáznia rájuk.



Sajnos ilyen az élet, nem csak öreg lett a cica, de beteg is.
A lányomnak fájó döntést kellett hoznia a napokban, hogy ne szenvedjen tovább / nem működött rendesen a mája, gyomorfekélye és több kis agyvérzése volt /, el kellett altatni.
Meglepetés ez a képecske, benne van Garfield, Olga és Csingiz szíve, jelképezi, hogy Ők örökre együtt maradnak / még ha csak az emlékekben is /.


8 megjegyzés:

  1. Ooooooh! Nagyon szomorúvá tett a cica búcsúzásának története. Mert meghatóan írtad le. De a visszavonhatatlan betegségekkel szemben tehetetlenek vagyunk. A sorsa viszont szépen alakult, biztos, hogy jól is érezte magát. Nagyon szép kis állat volt.

    VálaszTörlés
  2. Úgy látszik, ma mindenkinél sírni fogok... Évától Éváig jöttem, s ott is, itt is könnyeztem...
    Nagyon kedves képet készítettél!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, én is most olvastam Évi sorait, szintén megkönnyeztem. A sors ajándéka, hogy még ugyan személyesen nem találkoztunk, de a közös hobby, a blogolás adta nekem a barátságát, remélem hamarosan személyesen is találkozunk.

      Törlés
  3. Drága Évám! Szegény kis cicus, már biztosan nem fáj neki semmi!
    Szép emléket készítettél róla, annyira kedves gondolat volt Tőled!
    Nagyon hozzánk tudnak nőni ezek a kis életek, olyanok, mintha családtagok lennének. Nekünk is van egy cicánk, az unokák rajonganak érte.
    Szép a kép, és megható, amit készítettél!
    Puszillak : Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban nagyon szeretetre méltó volt, annyira bújt, igényelte a becézgetést, főleg az utolsó időben. Én még nem is hallottam, hogy jönnek haza a lányomék, Ő már az ajtó előtt ült és nyávogott. e most mondja Olga, hogy küldött maga helyett egy cicát. Az első pillanattól kezdve Csingiz nyomában van, a lakásba nem vitték be, de ott maradt náluk.

      Törlés
  4. Nagyon szép történet! Azt gondolom,ha elveszítünk egy állatot,akkor csak arra szabad gondolni, hogy biztosan van odaát nekik egy hely,ahol boldogan szaladgálnak és nem fáj nekik semmi. Az ember csak annyit tehet, hogy rövidke földi életüket széppé teszi:gondoskodással,szeretettel. Mert amit cserébe kapunk,azt semmi nem pótolhatja! Hihetetlen csodásak az állatok! Úgy gondolom...
    Nagyon szép kis emlék-képet készítettél!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon szeretetre méltó volt, hiányzik mindenkinek, még nekem is, pedig én nem éltem vele.

      Törlés