A jól végzett munka jutalma

Aki ismer, az tudja, nem vagyok a varrógép ördöge.

Többször mondtam, nem szeretek és nem is tudok varrni, mindig kínszenvedés, ha vallamit meg kell varrnom.

A múltkor egy mobiltokot készítettem egy kedves ismerősömnek, de olyan fazont választott, ami feladta a leckét.

Nosza, gyorsan segítséget kértem, míg varrta  közben mutatta, magyarázta  a hölgy, hogy is kell csinálni.

Mondanom sem kell, mire haza értem halvány lila dunsztom sem volt, hogy is készül..

Murphy törvénye, a lányának is ilyen kell..........

Már nem volt bőr a képemen  ismét segítséget kérni, és kutakodni kezdtem a neten.

Hurrááááááááááááááááá, találtam egy oldalt, képek, leírás....... csak éppen számomra kínaiul volt az egész.

http://www.varrohaz.hu/szabas-varras/zsuzsi-mobiltok-varras/

Napokig ültem felette, agyaltam, értelmeztem /nevetni nem ér /,majd tegnap vettem egy nagy levegőt, és elkészítettem  egy prototípust.

Lerajzoltam, mellé írtam , hogy mit kell  csinálni, a számítógép bekapcsolva, és hol a varrógéphez, hol a számítógéphez szaladtam.

Az egyik az étkezőben, a másik a szobában, szóval mire készen lettem teljesen kinyúltam.

Húúúúúúúúúúú, de jó hogy kipróbáltam,mert egy kissé elméreteztem.

Gyorsan számoltam, osztottam, szoroztam /azért nem ment ám gyorsan /, majd papíron megcsináltam a szabásmintát.

Részemről már ez is egy óriási dolog.

A fedőlapra szánt virágok már készen voltak, illetve rajta is voltak az anyagon, és tadaaaaaaaaaaaam /dobpergés / ma elkészült a nagy mű.

Teljesen egyedül :)

 Köszönöm, hogy nálam jártál