Tábor

A tavalyi évhez hasonlóan most is meghívtak az egyik helyi táborba egy kézműves délelőttre.

Az előző év tapasztalatából tanulva, most egészen máshogy készültem.

Előre kiszabtam az anyagokat / kisebbeket mit múltkor /, összevarrtam a gumikat, és sokkal egyszerűbb, kisebb, variálhatóbb mintákat választottam.

Gondoltam a lányokra is, a fiúkra is, színben, mintában egyaránt.

Bár az elmúlt évben is könyvjelzőt csináltunk, de

bonyolultabb, nagyobb, időigényesebb mintákat választottam

nem vettem figyelembe, Ők még csak most ismerkednek a technikával

kevés volt az idő, nem tudtuk befejezni, nem volt igazi sikerélmény

Azért most is értek meglepetések.

• Nincs többféle szín?
•  Az egyik kislány a szív mintából lóherét akart formálni, gyorsan meg kellett tervezni,. Nem lett teljesen tökéletes, mert akkor jutott az eszébe , amikor már a két egymással szembenéző szívvel elkészült, de így is örült a munkájának.

Már a kezdéskor megígértem, akinek csak az összeállítás hiányzik majd, annak, amíg ebédelnek befejezem, így kész munkát vihettek haza.

Nagyon örültem, néhány fiú is lelkesen öltögetett velünk.

Érdekes tapasztalat volt a gyerekek hozzállását figyelni.

Volt, aki mindent megkérdezett, figyelmen nézte hogyan csinálom, többször is meg kellett erősíteni, hogy jól csinálja.

Volt olyan is, főleg a kamasz lányok közül, aki " nagy mellénnyel" jött oda , Neki ez semmi, Ő már tudja, végig nagy hanggal kommunikáltak.

Na, Ők voltak azok, akik a legtöbbször elrontották, sőt olyan is volt, aki végül feladta.

Nagyon köszönöm a kis segítőimnek, akik végig ott voltak, a kisebb hibákat korrigálták. Ők már középiskolások, és a szünetben töltötték le a szociális feladatukat, ami most kötelező az iskolában.

Sajnos fényképezőgépet nem vittem, meg annyira elfoglaltuk magukat, elfelejtettem legalább a telefonnal képeket készíteni.

Ígéretet és engedélyt kaptam az egyik szervező hölgytől, hogy küldenek képeket, és megmutathatom a lelkes kis csapatomat / de még nem érkeztek meg, majd utólag megmutatom.

Nagyon jól érzetem magam, nagy öröm számomra, hogy átadhatom az utánunk következő generációnak a hímzés szeretetét, az, hogy már most jelezték, szeretnék, ha a következő évben is elmennék. 

Tudom is, mit csinálunk a következő alkalommal.

Köszönöm, hogy nálam jártál