Csend

A hallgatásnak mindig oka van. Szerencsére nem betegség miatt vesztem el.

2 hétig a barátnőméknél voltam, / évek óta náluk töltök néhány napot / a háztető utólagos szigetelésénél segédkeztem.

Itt éppen hűvöskés volt az idő, de a többi napokon nagyon meleg volt, főleg a barátnőm férjének volt a nehéz, aki a tetőn szorgoskodott.

Én azt mondtam mindenben segítek, de nincs az a pénz, amennyiért a tetőre felmennék, még az is félelmetes volt, ahogy Ő dolgozott odafent.

A kertben is sok munka volt, természetesen minden egyszerre ért be, amikor nem a tetővel foglalkoztunk, akkor a kertben szorgoskodtunk.

Azért pihenésre is jutott egy kis idő, Balassagyarmaton a Palóc múzeumban voltunk, az valami csodálatos.

Mennyi szépséget alkottak eleink, kár, hogy egyre gyakrabban már csak a múzeumban gyönyörködhetünk benne, de szerencse, hogy ott legalább meg van.

Nem is tudom a sok szépség közül melyiket mutassam.

Egy másik napon Máriaverebélyre látogattunk el.

Kézimunkát is vittem magammal, de az végig ott lapult a bőrönd mélyén, elő sem tudtam venni.

Tegnap pedig nagy nagy öröm ért, a szavak helyett beszéljenek a képek.

A  14 éves fiú unokám mellé / Ő a lányom fia /érkezett a fiaméknál egy pici lány, ma volt a "nagy találkozás".

Én pityeregtem a boldogságtól, Ő meg aludt. 

Szóval a hímzés most egy kicsit pihen.

Köszönöm, hogy nálam jártál.