Öröm

Tegnap egy nagyon szép, és megható élményben volt részem.

Azt hiszem, már írtam, a fiam katona, és időnként 1/2 éves misszióban vesz részt.

Ezelőtt  1 hét szabadságra haza engedték őket, de egy ideje ez megszünt.

Nehéz egy ilyen időszak, távol a családtól, de el kell fogadni.

a 2 utolsó misszió sokkal nehezebb volt, mint az előzőek, hisz a nehezen várt gyermekáldást egyedül, a család segítségével csinálta végi a menyem , majd 3 hónapos volt Jázmin, amikor a fiam ismét elutazott Afganisztánba.

Hiába beszéltek egymással napi szinten, hiába forgott a kamera, küldtük a kislány fejlődéséről, a családi eseményekről a videókat, az mégsem olyan, mint amikor ott vagy, megérintheted, átölelheted a szeretteidet.

Keddre vártuk haza a fiamat, mindent megszerveztünk , a párja kimegy érte a laktanyába, én vigyázok a kicsire, hát nem így történt.

Egy nappal később jöttek haza / ez honvédség, it nem lehet tervezni /, a délelőtt 10 óra helyett már 1/2 7-kor csörgött a telefonom: Alszol még anya? Itt vagyok a ház előtt segítenél felvinni a csomagokat, mert egyedül nem bírom. / Szerencsénkre a hátam mögött lévő házsorban lakik mind a két gyermekem /

El tudjátok képzelni azt a repülést, ami a fiam felé vitt?

Felmentünk a 3. emeletre, és Ő félre állt, hogy csak engem lásson a felesége, aki igencsak meglepődött, hogy ilyen korán mit keresek ott, de valami megsúgta, hogy mégsem egyedül vagyok.

Repültek egymás karjaiba.

Mit csinál ilyenkor egy anya, sír és fotózik.

Gondolom mindannyian láttatok már olyan videót, amiben a katona apa és a gyermeke hosszabb idő után találkozik egymással.
Hát ennek tegnap élőben voltam a tanúja.
Az én nagy fiam, csak ölelte a pici lányát és sírt /természetesen mi is /. Ritkán látom sírni, nagyon megható volt, még most is teleszalad könnyel a szemem, ahogy írom ezeket a sorokat.

Most újból ismerkednek egymással, bár nem sírt Jázmin, de azért néhány perc után csak megy vissza anyához.

Nagyon megható pillanat volt, köszönöm, az életnek, hogy a részese lehettem.
Van néhány ilyen pillanat, amelyek életem legboldogabb része, ez közötte az egyik.

Köszönöm, hogy nálam jártál, és osztozol az örömömben.