Elvesztem a feladatokban és haldoklom a melegtől, öltögetni sem nagyon tudtam.
Ez még nem elég, ma tudtam meg a szerelőtől, valószínűleg javíthatatlan az autóm.
Az unokám ma indult el a nagybetűs életbe, vonatra ült és megy az első igazi munkahelyére, ez már nem diák munka. A szívem összeszorult, amikor megláttam a képet, hogy integet a vonatablakból.
A sors érdekessége a telefonom ma délelőtt dobott fel olyan képeket, amelyek 12 évvel ezelőtt készültek a közös nyaralásunkon.
Nem tudom mi van a rendszerrel, de mostanában hiába akarok írni a blogjaitokra, órákig kínlódom mire sikerül, mert mindig azt dobja fel, hogy névtelen az üzenet. Gyakran nézegetem amiket feltesztek, de egy idő után megunom a próbálkozást, és nem írok semmit.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
el kell fogadni, megnőnek, kiröpülnek, más fontosabb dolguk van..Meg kell felelni másoknak, mi joval hátrébb kerülünk...Kevesebb, vagy nincs is idejük ránk...
VálaszTörlésMinap én egy blogot szeretem volna megnézni, 3x ra is csak pörgette... és nem jött be, ez az egy blog...Én már szándékosságra gondolok...Telefonal nagy ritkán enged írni... amikor kedve van a rendszernek, azt hogy miért névtelenként... egyszerűen nem értem, bár ebből a szempontból szerencsém volt eddig....Itt személyesebb lenne a blog...azért érdekes ám..hogy a külföldi blogoknál milyen sokan blogolnak még mindig...Jó pihenést...
Kitartást nem vagy egyedül a forróságtól való szenvedésben. Az unokák hamar felnőnek én is tapasztalom az idő repülését😉
VálaszTörlésNem baj ha nem írsz, örülök hogy jelen vagy. Persze értelek, ez bosszantó.
VálaszTörlésA gyerekek kirepülnek és fáj elengedni őket. Lazul a kötelék.
A hőség bentre kényszerít napközben. Én is reggel intézek kint amit csak tudok.