Barátság

Sokszor hallom, hogy az internet elmagányosítja az embereket, személytelenné válnak a kapcsolatok.

Én éppen az ellenkezőjét tapasztaltam ennek.

Néhány éve, amikor nyugdíjas lettem, egy hímzőszakkör tagjává váltam, és indítottam egy blogot is.

Egyre többen lettek kíváncsiak a munkámra, egyre több dicséretet, biztató szót kaptam, majd az ismert közösségi oldalon több kreatív csoport tagja lettem.

Kinyílt számomra a világ. 

Nagyon sok kedves embert ismertem meg, néhányukkal barátság is kialakult.

A blognak köszönhetem Évit is, a barátságát, akivel nem csak a közös hobbi hozott össze.

Nagyon sok közös dolog van az életünkben, nem akarlak untatni vele Benneteket, de azért muszáj néhányat megemlíteni.

Nem csak a nevünk, de a hivatásunk is azonos, egy iskolában végeztünk / de nem egyszerre / és a születésnapunk is ugyanazon napra esik.

Elkezdődött valami. 

Először csak a blogon, majd egymást követték az emailek, skyp és egyre közelebb kerültünk egymáshoz, egyre több mindenről írtunk egymásnak, örömről, szomorúságról, képek cserélődtek a családról, gyerekekről, unokákról.

A távolság azonban elég nagy akadály, hiába tervezgettük a találkozást, valami mindig közbeszólt.

Az idén azonban végre sikerül.

Nagy izgalommal vártam Őket, kicsit izgultam is, hisz a férjével együtt érkeztek, akit csak képről ismertem.

Nagyon sok szép órát töltöttünk együtt, jól éreztük magunkat mind a hárman.Olyan volt, mintha évek óta barátok lennénk, mintha csak tegnap hagytuk abba a beszélgetést és ugyanott folytatnák.
Évi férje nagyon szépen megfogalmazta ezt, ami nekem nagyon jól esett.

Csodálatosan szép ajándékokat is kaptam / Évi, bocs a blogodról töltöttem le őket /, látszik mindegyiken, hogy szeretettel készültek.

Itt Szolnokon éppen a Tiszavirágfesztivál zajlott, néhányszor oda is kilátogattunk / még ismerősöket is talált Évi is /.

Sajnos, az idő nagyon rövid volt, még sok olyan dolog, technika van, amit nem is tudtunk megbeszélni, megmutatni egymásnak, a kérészek táncát, nászát sem látták.

Amikor jó valami, akkor az idő úgy repül / stílusosan /, mintha a szitakötők vinnék a szárnyukon.

Egyszer csak azt vettük észre, búcsúzni kell, de nem örökre és ez benne a jó.

Azzal vigasztaltuk magunkat, majd a következő találkozáskor bepótoljuk.

Néhány kép Rólunk:

A férjével is készültek közös képek, de nem kérdeztem meg feltehetem-e , ezért láttok csak minket.

Az ajándékok:

Egy gyönyörű ajtódísz, már ki is tettem, más is csodálhassa.

Egy szépséges asztali dísszel is meglepett Évi.. Próbáltam ellesni a technikáját, de sokat kell még gyakorolni mire megközelítőleg ilyen szépet tudok csinálni.

Egy díszgyertya, amit  az unokámmal közös képpel díszített Évai.

Tudom mennyire szereti Évi a levendulás dolgokat, ezért  /két egyforma / kis tejszínkiöntő kancsóval leptem meg magunkat, ez is emlékeztessen bennünket az együtt töltött időre. 

Drága Évi és Gyuszi, nagyon köszönöm, hogy itt voltatok , hogy néhány szép napot tölthettünk  együtt.