2020. március 23., hétfő

Otthon

Az élet úgy hozta, hogy sokan otthon maradtunk.

Nem lenne ez rossz,ha nem zavarna, nem az én választásom volt, ez egy kényszerű döntés.

Megértem, hogy nagyon sok forog kockán, védjük szeretetteinket, környezetünket, az összes embert.
Világ életemben pörgős ember voltam, ahhoz szoktam, hogy igyekszem egyedül megoldani a dolgokat, most ez nem így működik.
Féltem azokat, akik nem maradnak otthon / az unokaöcsém mentős tiszt /, mert tenniük kell a dolgukat miértünk.

Nyugdíj után is még mindig dolgozom / lehet vannak akik elítélnek, megszólnak  ezért/ főként gyerekekkel foglalkozom.
Most azonban furcsa, hogy az egész napot itthon töltöm, unokákkal, családdal csak telefonon, videó beszélgetésen keresztül tartjuk a kapcsolatot.
A munkahelyemen is van feladatom itthonról, hisz a szülőknek adok a Fb oldalunkon ötleteket, tanácsokat, mit lehet csinálni a gyerekekkel a lakásban, főleg mozgásos ötleteket videókat osztok meg.

Amikor a házi munkával, mindennel végzek, jön az olvasás, kézimunka, közben esetleg film nézés, napközbe szól a rádió, a zene.
Az viszont rossz, hogy nem tudok kivel beszélgetni, a szomszéd nénik még nálam is idősebbek, nem megyek most hozzájuk, legfeljebb az ajtótól pár lépésre megkérdezem hogy vannak.

Az ovis tarisznyák készülnek, mert én bízom abban, hogy a most iskolába kerülő gyermekek sem üres kézzel mennek el.
A gondoskodó, szerető óvónői szív megtalálja a lehetőségét, hogy a lurkók megkapják a tarisznyát, és talán örök emlékként megőrzik.
Már minden elő van készítve, minták, fonalak, zsinórok, jöhet a varrás.

Közben más varrásokra is jut idő, most éppen gyűrűpárnákat varrok, kicsit a megszokottól eltérőeket. Bízom benne, lesznek házasságkötések ezután is, talán az én párnácskáim csempésznek egy kis plusz örömöt az ifjú pár életébe.



Tervei szerint egy kis húsvéti varrás, és a szekrényben lapuló elmaradásokra is sor kerül.
Azért inkább azt kívánom, az utóbbira ne legyen idő, minél hamarabb legyünk túl ezen a nehéz helyzeten.
A szekrényben lapulók ráérnek, 2021-től úgy is már " csak " nyugdíjas és Nagyi szeretnék lenni.

Vigyázzatok magatokra, szeretteitekre, és mindenkire!

Köszönöm, hogy nálam jártál


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése