Néhány apróság ismét készült.
Van ebben a sorozatban egy 4. hóember is, csak a sílécek nem fértek rá a lencsére, de idővel az is elkészül, csak más végső megoldást kap.
Még néhány öltés hiányzik, és befejezek egy pinkeepet. Holnap ha lesz időm a másikkal együtt készre varrom , és megmutatom őket.
Sajnos most egy kicsit hanyagoltam a varrást, a kicsi unokám nagyon beteg lett. Én a 40 éves óvónői pályafutásom alatt még ilyet nem láttam. Az oviban elkapta a rotavírust, és egyik napról a másikra annyira kiszáradt a hányástól, hogy félkómás állapotba került és zavarosan beszélt. Gyorsan kórházba került, 6 infúziót kapott.
Szerencsére az anyukája is bent fekhetett Vele, a nővérkéknek is nagy segítség, hogy már az anyukák bent lehetnek a gyerekekkel.
Elhihetitek, egyáltalán nem érdekelt az öltögetés.
Szerencsére már újra oviba jár.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Örülök hogy meggyógyult a kis unokád, nagyon szépek a kézimunkáid!
VálaszTörlésKöszönöm
TörlésA munkáid nagyon tetszenek.
VálaszTörlésJuj! ez a betegség rosszul hangzik, én is aggódtam volna. Egyszer én is bent feküdtem a lányommal, szintén ilyesztő helyzetben és igen, ez jó. Mármint az anya részvétele a gyógyulásban.
De vége, meggyógyult. Megkönnyebbülés.
Szerencsére már kutya baja :)
TörlésJó hogy ott lehet a kórházba az anyuka...régen nem volt ilyen...persze a nővérekről is levesznek sok munkát...és a gyerekeknek a legjobb, hogy nincs egyedül, anya ott van...Egyre durvább és ijesztőbb gyerek betegségek vannak...
VálaszTörlésSzépek az ajándékok!
annak idején amikor a fiam szemét műtötték / 2x/ a nővérkék nagyon örültek, hogy én is befeküdtem Vele, azt mondták ilyen jó dolguk soha nem volt, mert egy gyerek sem sírt. Igaz tele volt az ágyam gyerekkel, mert mesét olvastam, játszottam velük, nem értek rá azzal foglalkozni, hogy fáj, nem látnak rendesen. Pedig ez is már kb. 40 éve volt.
Törlés