2011. március 28., hétfő

Nem tudom ki hogy van vele, de engem ahogy telik fölöttem az idő,egyre jobban megvisel az óra átállítás, attól függetlenül, hogy nem vagyok egy jó alvó.
Ma délelőtt a kiscsoportban helyettesítettem, nagy álmosan, morcosan ültek a gyerekek. Nosza előkaptam néhány bábot és megpróbáltam felvidítani őket a következő verssel:

Horváth Imre: Napkezdet

- Hová sietsz,
kiscsibe?
- Megyek 
csibe bölcsibe.

- Hová tipegsz
kisliba?
- Hát a
liba-oviba.


- Te kiskakas
hová mégy?
- Hangversenyre
sietnék.

Így kezdődik 
meg a nap.
Aki lusta,
lemarad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése